A Mount Everest északi útvonalát választó hegymászók közül szinte mindenki ismerte a „Green Boots”, vagyis a „Zöld bakancsos” történetét. A feltűnő zöld hegymászóbakancsot viselő holttest évtizedeken át a hegy egyik legismertebb tájékozódási pontjának számított, személyazonosságát azonban sokáig rejtély övezte.
Identity of unknown Mount Everest climber dubbed Green Boots finally solved after three decades https://t.co/C5ZybHglAG pic.twitter.com/sezEUHOeMg
— LADbible (@ladbible) July 1, 2026
Most, közel harminc évvel a tragédia után DNS-vizsgálat segítségével sikerült azonosítani a férfit, aki az indiai Dorje Morup volt.
Az azonosítással egy régóta tartó vita is lezárulhat. Az indiai határrendészet már megkezdte egy különleges mentőakció előkészítését, amelynek célja, hogy a férfi földi maradványait még idén nyáron lehozzák a Mount Everest tibeti oldaláról.
A világ egyik legveszélyesebb mentőakciója következhet
A feladat rendkívül összetett. A holttest a több mint 8000 méteres magasságban, az úgynevezett halálzónában fekszik, ahol a rendkívül alacsony oxigénszint miatt minden mozdulat életveszélyes lehet.
A tervek szerint legalább hat, extrém magassági mentésekben tapasztalt serpára lesz szükség ahhoz, hogy a jégbe fagyott, akár 200 kilogrammosra becsült holttestet biztonságosan lehozzák. A műveletet tovább nehezíti, hogy ezen a magasságon helikopteres mentésre nincs lehetőség.
A küldetéshez a kínai hatóságok engedélyére és megfelelő időjárási körülményekre is szükség lesz.
Az 1996-os tragédia egyik áldozata volt
Dorje Morup az indiai határrendészet expedíciójának tagjaként indult el a Mount Everest meghódítására 1996. május 10-én. A csúcstámadás során három társával együtt haladt tovább, miközben a közelben egyre rosszabbra fordult az időjárás. Bár a csapat néhány tagja végül visszafordult, Morup és két társa folytatta az utat. Ők azonban már nem tértek vissza.
Aznap összesen nyolc hegymászó vesztette életét a Mount Everesten. Az 1996-os katasztrófa a hegymászás történetének egyik legismertebb tragédiája lett.
Miért maradnak a holttestek a hegyen?
A Mount Everesten elhunyt hegymászók földi maradványainak lehozatala rendkívül veszélyes és költséges feladat, ezért sok esetben a testek örökre a hegyen maradnak. A kérdés hosszú évek óta komoly etikai vitákat is felvet.
Guy Cotter új-zélandi hegymászó szerint a hozzátartozók számára sokat jelenthet, ha szerettük végső nyughelyre kerülhet.
„A családok számára a holttest visszaszerzése a hegyről lezárást jelent, mindaddig, amíg ez nem sodor másokat indokolatlan kockázatba.”
A dilemma Magyarországon is ismertté vált Suhajda Szilárd tragédiája után. A hegymászó özvegye akkor úgy döntött, hogy nem kéri férje holttestének lehozatalát, mert nem szerette volna mások életét veszélybe sodorni.
A Mount Everest megtisztítása is cél
A mostani mentőakció egy nagyobb program része, amelynek célja a Mount Everest megtisztítása az évtizedek alatt felhalmozódott hulladéktól és a hátrahagyott emberi maradványoktól.
Az elmúlt években a nepáli hatóságok több szigorítást is bevezettek a hegymászók számára. Ma már például kötelező a saját hulladék és még az emberi ürülék visszaszállítása is. Ha a most tervezett akció sikerrel jár, Dorje Morup földi maradványait három évtizeddel a tragédia után végre hazaszállíthatják Indiába, ahol családja méltó módon búcsúzhat el tőle.
