(Forrás: Petrovits László / MTI)
Moncsicsi
A nagy szemű, puha bundás Moncsicsi elsöprő gyorsasággal hódította meg a világot, és vált generációk kedvencévé. A bájos kis figurát 1974-ben alkotta meg Szekigucsi Kóicsi japán játékgyáros, aki kifejezetten azzal a céllal tervezte meg a majombabát, hogy mosolyt csaljon az emberek arcára.
A Moncsicsi nemcsak játékfigura lett, hanem igazi popkulturális jelenség is – mai szemmel nézve szinte a ’70-es évek Labubuja volt. Több országban más-más néven ismerték: Franciaországban például Kikiként, Olaszországban Mon Cicciként futott, sőt volt, ahol mesekönyv, magazin vagy rajzfilmsorozat is készült belőle. Magyarországon különösen emlékezetes maradt a róla szóló dal, amelyet az akkor még gyerekszínészként ismert Ullmann Mónika énekelt el 1981-ben. A Moncsicsi ma is a retró játékok egyik legismertebb alakja, amelynek már a látványa is sokakból előhozza a kedves gyerekkori emlékeket.
(Forrás: Wikipédia)
Gazdálkodj okosan!
Kevés társasjáték idézi fel annyira a régi családi estéket, mint a Gazdálkodj okosan!. A játék 1966-ban jelent meg, és hamar az egyik legnépszerűbb magyar társasjátékká vált. Bár sokan csak a Monopoly vagy a Capitaly hazai változatának tartják, valójában egészen más szemléletet képviselt: itt nem az volt a cél, hogy legyőzzük a többieket, hanem hogy szépen, fokozatosan berendezzük az életünket – lakást vásároljunk, bútorokat szerezzünk, takarékoskodjunk.
A játék különlegessége az volt, hogy tökéletesen tükrözte a korszak hangulatát. A mezők olyan praktikus tanácsokat adtak, mint a „Ne szemetelj!” vagy a „Zárd el a csapot!”, így a szórakozás mellett a nevelő szándék is megjelent benne. De olyan ikonikus vállalatok is helyet kaptak a játéktáblán, mint az OTP, a MÁV, a MALÉV vagy éppen a CSÉB. A Gazdálkodj okosan! a rendszerváltás után sem tűnt el: ma is kapható klasszikus és modern változatban is, így akár a mai gyerekek is megtapasztalhatják, milyen volt egykor „okosan gazdálkodni”.
Gazdálkodj okosan társasjátékkal játszanak a Várpalotai Bányaipari Tanintézet diákotthonának lakói 1963-ban (Forrás: Tormai Andor / MTI)
Rubik-kocka
Kevés magyar találmány lett akkora világsiker, mint a Rubik-kocka. A kezdetben bűvös kocka néven ismert logikai játékot Rubik Ernő találta fel 1974-ben. A kocka elsősorban oktatási célból készült; Rubik a térbeli mozgások szemléltetésére szerette volna használni. A játék azonban hamar önálló életre kelt, és néhány év alatt meghódította az egész világot.
A Rubik-kocka sikerének titka talán éppen az egyszerűségében rejlik: könnyű elkezdeni forgatni, de annál nehezebb kirakni. Nem véletlen, hogy évtizedek óta emberek millióit foglalkoztatja, hogyan lehet a lehető leggyorsabban megoldani. Ma már világbajnokságokat rendeznek belőle, a legügyesebbek pedig néhány másodperc alatt képesek kirakni a kockát. A Rubik-kocka mára nemcsak játék, hanem a magyar kreativitás egyik legismertebb szimbóluma lett világszerte.
Rubik Ernő a találámányával 1981-ben (Forrás: Tóth Gyula / MTI)
Kutyás persely
A retró gyerekszobák egyik legkedvesebb darabja kétségtelenül a kutyás persely volt. A kis fémdobozos kutyaházból kikandikáló kutyus nemcsak pénzgyűjtésre szolgált, hanem igazi élményt is adott. A játék lényege egyszerű volt: a kutya nyelvére kellett helyezni az aprópénzt, majd egy gomb megnyomására a nyelv visszahúzódott, az érme pedig hangos csattanással eltűnt a persely belsejében. Gyerekként ezt újra és újra örömmel próbáltuk ki, még akkor is, ha alig volt mit félretenni.
A kutyás persely azért is volt praktikus, mert a kerámia malacpersellyel ellentétben nem kellett összetörni, ha hozzá akartunk férni a megtakarításunkhoz. Az alján kis ajtó rejtőzött, amelyet kulccsal lehetett kinyitni – már ha éppen nem veszett el a kulcs valahol a lakásban. A fémből készült perselyek sok családban évekig szolgáltak, és ma is mosolyt csalnak azok arcára, akik gyerekként izgatottan gyűjtötték bennük a zsebpénzüket.
(Forrás: Szent István Király Múzeum)
Diavetítő
A diavetítő egykor a családi esték egyik legmeghittebb programját jelentette. Elég volt egy lesötétített szoba, egy fehér fal vagy egy kifeszített lepedő, és már kezdődhetett is a házimozi. Ahogy kattant a gép, és egymás után jelentek meg a képkockák, a gyerekek újra meg újra elmerülhettek Vuk, Süsü vagy éppen Holle anyó történetében. A diafilmeknek sajátos hangulata volt: a vetítő halk zúgása és a felmelegedett film jellegzetes illata máig sokak számára idézi fel a gyerekkort.
Magyarországon az 1950-es évektől vált igazán népszerűvé a diavetítés, és hosszú évtizedeken át szinte minden családban akadt legalább egy diavetítő. Bár a televízió és a modern digitális eszközök háttérbe szorították, az utóbbi években ismét reneszánszát éli. Talán azért, mert a diavetítés nemcsak mesehallgatás volt, hanem közös családi élmény is: a szülők meséltek, a gyerekek kérdeztek, a történetek pedig a fantázia segítségével keltek igazán életre.
Gyerekek diafilmet néznek 1957-ben (Forrás: Lónyai Mária / MTI)
