Akármennyi ideig élünk, lakunk valahol, az idő teltével a legtöbben elkezdjük felhalmozni a dolgainkat, és legjobb esetben költözés idején tudunk szelektálni azok között. De akár költözünk, akár nem, a szelektálást mindig érdemes időről időre beiktatni az életünkbe. Fontos, hogy leselejtezzük, hogy le tudjuk selejtezni a tárgyainkat (ruhákat, cipőket, mindenféle használati eszközöket), hogy ne maradjunk a tárgyaink fogságában.
Fotó: iStock.com/Tinatin1
Igen vagy nem?
Első lépésként válasszuk ki azt a helyiséget, amiben nekiállunk pakolni. S ha mindent kipakoltunk a szekrényekből, jöhet a szelektálás. Minden egyes tárgy esetében érdemes feltennünk magunknak a következő kérdéseket (vagy valamelyiket a kérdések közül).
- Örömet okoz nekem ez a tárgy?
- Szükségem van erre a tárgyra?
- Használtam az elmúlt egy évben ezt a tárgyat?
Ha a válasz bármelyik kérdésre az, hogy „igen”, akkor tegyük vissza a szekrénybe. De ha az összes válaszunk az, hogy „nem”, akkor ne szentimentáliskodjunk, ne ragaszkodjunk, egyszerűen csak tegyük a dobozba, és ajándékozzuk, adományozzuk el vagy dobjuk ki ahelyett, hogy fölöslegesen tároljuk.
Dobjunk ki csak egyet
A selejtezésnek létezik egy másik módszere, ami kevésbé időigényes, mégis meglehetősen hatékony. Ez pedig az, amikor csak egy dologtól szabadulunk meg, viszont például egy hónapon keresztül mindennap egytől. Kidobunk egy pár lyukas zoknit vagy elajándékozunk egy régi babát, esetleg adományozunk egy télikabátot. A lényeg, hogy ne hagyjunk ki egyetlen napot sem, a selejtezés hossza pedig akár több hónap vagy egy teljes év is lehet.
Hasonló, bár sokkal drasztikusabb módszerre is bukkantunk az interneten, aminek a minimális ideje ugyancsak egy hónap. Ennek az a lényege, hogy mindig annyi dologtól kell megszabadulni, ahányadika van a naptár szerint. Tehát elsején egy, másodikán kettő, és így tovább… Vagyis huszadikán húsz, harmincadikán pedig harminc dologtól kell valahogy megválnunk. Hatékonynak tűnik, a hónap végére akár bele is jöhetünk a selejtezésbe, mégis gondoljuk meg jól, hogy bevállaljuk-e.
Fotó: iStock.com/bowie15
Kell négy doboz
Ezekre pedig azért lehet szükségünk, mert a fenti módszerek kötül egyik sem győzött meg bennünket, de talán majd ez! A dobozokra írjuk rá, hogy „Elrakni”, „Eladományozni”, „Kidobni” és „Nem tudom”. Aztán a dolgainkat tegyük bele abba a dobozba, amelyikbe gondoljuk, az utolsó értelemszerűen az a doboz, amelyikbe azok a tárgyak kerülnek, amelyekről nem tudunk dönteni. De törekedjünk arra, hogy ne legyen ez a doboz kétszer vagy háromszor akkora, mint a többi – akkor valamit rosszul csinálhatunk… Próbáljuk meg tényleg azt nézni, hogy szükségünk van-e arra a bizonyos tárgyra, vagy sem, esetleg vonjuk össze az első pontban felsorolt kérdésekkel, és utána döntsünk az egyes tárgyak sorsáról.
Ha megszületett az elhatározás, bármelyik módszer mellett is döntünk, feltehetően sikeres lesz a selejtezés. A nagy és látványos eredményhez azonban szükségünk lesz arra, hogy tényleg el tudjuk engedni a feleslegesen tárolt dolgainkat. De ha ez megvan, minden bizonnyal felemelő érzés lesz élvezni a megkönnyebbült, felszabadult, letisztult otthonunkat.
