A magam részéről élénken emlékszem rá, hogy mekkora izgalom volt mindig a farsangi jelmez kitalálása. Az óvodában egyszer indián voltam, Futótűz volt a nevem, piros-sárga filc anyagból készült indiánjelmezem volt, amit imádtam. Voltam később szakács is, meg pillangó és természetesen királylány. Aztán az iskolában már az egészhez hozzákapcsolódott a versengés is, ugyanis mindig jutalmazták a legjobb jelmez viselőjét. Így felnőtt fejjel úgy gondolom, hogy ez nem volt annyira jó pedagógiai lépés, mert mindannyian – köztük én is – rettentő csalódottak voltunk, ha nem nyertünk, és ez néha tönkretette a farsangi buli hangulatát. A legkülönösebb jelmezem az volt, mikor úgy döntöttem, hogy bokszolónak öltözök. Nem is értem, ez vajon hogy jutott eszembe, de nagyon vagánynak éreztem magam. Viszont a kedvenc jelmezem kétségtelenül az egyik barátomé, aki 10 éves kora körül egyszer politikusnak öltözött farsangkor, amit egyszerűen úgy oldott meg, hogy felvette az öltönyét – ezt persze főleg a tanárok és a szülők értékelték, mindenesetre szerintem vicces ötlet egy 10 évestől.
Fotó: Orcifalvi Panni
Tündérek egymás között
Niki, az egyik hírszerkesztőnk így mesélt legemlékezetesebb farsangi jelmezéről: „Egyszer Vénusz tündér voltam a Sailor Moon című rajzfilmből, anyukám saját maga varrta hozzá a ruhát, és akkoriban még majdnem derékig érő szőke hajam volt, úgyhogy tényleg úgy néztem ki, mint a mesekarakter. De elkövettem azt a hibát, hogy az egyik lány osztálytársamnak elmondtam a terveimet, ezért ő is Vénusz tündér lett, parókával és csilli-villi jelmezzel. A tanárok persze nem tudták, hogy kellene kinéznie az IGAZI Vénusz tündérnek, úgyhogy ő nyerte a jelmezversenyt, pedig hosszú évek után visszanézve is én voltam a legjobb tündér. Szerintem sem túl jó pedagógiai lépés megversenyeztetni a gyerekeket, én úgy emlékszem, hogy még sírtam is, mert rengeteget készültünk a jelmezzel. Utána már nagyon low budget jelmezeket készítettünk, általában az utolsó pillanatban, mert egyszerűen elment a kedvünk a kreatívkodástól.”
A Kucsera nyanya
Hogy ki is az a Kucsera nyanya? Rita, másik hírszerkesztőnk tudna róla mesélni, ő ugyanis egyszer ezt a jelmezt viselte a farsangon – szülei javaslatára. „Nem tudom, miért hívták így apuék, szerintem ezt is ők találták ki, lényegében takarító néninek öltöztettek. Köténykét adtak rám, kendőt a fejemre meg egy seprűt a kezembe. Ennyi! Igazi utolsó pillanatban kitalált, költségkímélő jelmez volt, ami sajnos nem igazán nyerte el a tetszésemet, elég rosszul éreztem magam ebben a szettben ovisként két tavasztündér között… Persze az óvó néniknek nagyon tetszett, de én még sírtam is. Szerencsére következő évben már én is tavasztündérnek öltöztem. Később, általános iskolában egyszer kacsa is voltam, mert volt egy plüsskacsám, ami hozzám volt nőve, és ugyanúgy akartam kinézni. Szóval a nagynéném megvarrta nekem, nem is akárhogy! Ki volt tömve, így igazi kacsafenekem volt, meg rendes kacsalábam, csőröm és tollaim is, imádtam!”
Tapsi Hapsi hasonmása
Képszerkesztőnk, Anna Tatabánya mellett nőtt fel, ahol farsangkor bálkirályt, bárkirálynét és udvarhölgyeket is választottak. „Mondanom sem kell, hogy én sosem voltam egyik sem. Kiskoromban mindig cicának meg nyuszinak öltöztem, sőt, az egyik kölcsönkapott nyuszijelmezzel részt vettem egy Tapsi Hapsi-hasonmásversenyen is, és nyertem egy plüss Tapsi Hapsit. Hatalmas élmény volt számomra. Egyszer voltam Piroska is, még kis kosaram is volt, meg fehér harisnyám és piros kis ruhám és kalapom is! Amikor már iskolás lettem, akkor voltam egyszer tavasztündér, a barátnőm pedig nyártündér, nagyon csinik voltunk, arra a jelmezre büszke vagyok. Voltam bohóc is, mindenféle színes cuccot felvettem, meg kisminkeltem magam, a barátnőm meg őrült tudós volt mellettem. Egyébként mi is mindig próbáltuk olcsón megoldani a jelmezeket, később a húgomnak már anyum varrt iszonyat menő sellőjelmezt, amit azóta is irigylek.”
Fotó: Kerepeczki Anna
Pierrot – kétszer
„Anyukám imádott varrni, szóval oviban nagyon szuper farsangi jelmezeim voltak – meséli újságírónk, Luca, aki szintén nem maradhatott ki a tavasztündérek sorából. – Csúcsos kalapom is volt, amiről fátyol lógott le. Egyszer Jázmin hercegnő is voltam az Aladdinból, gyönyörű kék muszlinruhát varrt a mama, meg csúcsos orrú cipőt, és fekete kendőből csinált hosszú hajfonatot, mert akkoriban rövid hajam volt. Nagycsoportban meg Pierrot bohóc voltam, fehér selyemruhával, fekete pomponokkal és festett arccal – ezt aztán elsütöttük iskola első osztályában is. És a legjobb az volt, hogy a Jázmin- és Pierrot-jelmezt megvarrta a gyönyörű Götz babámnak is, szóval összeöltözhettünk. Amire még emlékszem, hogy elsőben volt egy fiú osztálytársam, aki eljött a farsangra teljesen hétköznapi ruhában, és azt mondta, hogy ő civil rendőrnek öltözött. Nagyon kreatív!”
