Az ADHD (attention deficit hyperactivity disorder, azaz figyelemhiányos hiperaktivitás zavar) két okból is a kevésbé kutatott és kezelt mentális problémák közé tartozik, ennek általában az az oka, hogy ritkán diagnosztizálják, és sokszor összekeverik egyszerű élénkséggel és rosszalkodással. Persze egy ideig természetes, ha a gyerek nem tud nyugton ülni, és tanulás helyett inkább a játékot választaná, de egyszer elérkezik egy szint, amikor ez már nem csak a hagyományos figyelemproblémákat jelenti. Az ADHD az 1950-es években jelent meg először mint diagnosztizált mentális rendellenesség, azóta persze többször átírták a meghatározását, mire elérkeztünk a mai megfogalmazáshoz.
Az ADHD-tól szenvedő kisgyerek képtelen odafigyelni, mert a legkisebb dolgok is elvonják a figyelmét, és mivel nem tud fontossági sorrendet tenni közöttük, nem tud a fontosabb történésekre figyelni. Képtelen sokáig egyvalamire koncentrálni, és a részletek megfigyelésében nagyon gyenge. Emiatt a szülőnek is máshogy kell hozzáállnia az ADHD-ban szenvedő gyerekéhez – az alábbiakban ehhez adunk hasznos tippeket.
Fotó: iStock.com/ulkas
Fogadjuk el, hogy – mint minden gyerek – a sajátunk is tökéletlen
Mindegyik gyereknek vannak problémái, a miénknek éppen olyanok, amelyekre van egy külön név – de semmivel nem nagyobbak, mint a többiekéi. Attól függetlenül, hogy a gyerek nem tökéletes, bíznunk kell abban, hogy képes lesz fejlődni, hiszen ha mi nem hiszünk a képességeiben, akkor ő sem fog. Fontos, hogy tudatosítsuk benne: nem tökéletes, de képes túllendülni a problémáin.
Ne tulajdonítsunk túl sok fontosságot a gyógyszeres kezelésnek
A gyógyszeres kiegészítő kezelés fontos lehet bizonyos esetekben, de arra is szükségünk van, hogy megértsük: megfelelő nevelés és törődés nélkül nem sokat hatnak. Arra is érdemes figyelni, hogy a gyereknek ne büntetés legyen a gyógyszer, sok szülő ugyanis ezzel fenyegeti a fiatalt, hogy megfelelő viselkedés hiányában többet kell belőle fogyasztania. Ne járuljunk ahhoz hozzá, hogy a kötelező gyógyszerek negatív élményt jelentsenek a gyerekünknek!
Fotó: iStock.com/bowdenimages
Ne büntessük olyanért, amit nem tud kontrollálni
Ismerjük fel, hogy milyen viselkedési minták azonosíthatóak a betegségükkel, és ezekért ne büntessük őket, hiszen nem tehetnek róla! Ezek olyan önkéntelen dolgok lehetnek, amelyekkel maguktól nem tudnak mit kezdeni. Tanuljuk meg a nevelés és a büntetés közötti különbséget, és figyeljünk arra is, hogy a gyerek ne éljen vissza a különleges helyzetével – de semmiképpen se kerüljön bajba olyan dolog miatt, amit képtelen kontrollálni.
Figyeljünk oda a pozitív viselkedésre
Ha a gyerek jól viselkedik, dicsérjük meg – jobban, mint ahogyan máskor leszidni szoktuk. Ha a pozitív megerősítést gyakrabban alkalmazzuk, a gyerek egész világképe pozitívabbá válhat, és nem érzi azt, hogy a betegsége miatt bármiben is korlátozva lenne. Egy figyelemzavartól szenvedő csemetének sokkal jobban szüksége van a pozitív megerősítésre, mint az egészségesnek, hiszen így is éppen elég negatívummal találkozik élete során olyanoktól, akik nem tudják, milyen betegséggel él. Legyünk mi a kivételek!
A témával bővebben is foglalkozik a Ridikül ma 17 órakor kezdődő, Mi a baj a rosszcsontokkal? című adása. A stúdióban beszélget Tóth Zsuzsa, Kovács-Krajcsi Enikő, Nagyné Varga Evelyn és meglepetés-férfivendégünk.
A tegnapi adást ezen a linken nézhetjük meg.
