Általában úgy szoktuk emlegetni a csernobili atombalesetet, mint nukleáris robbanást, pedig egyáltalán nem ez történt: gőzrobbanás okozta a katasztrófát, amely az ott üzemelő reaktor tervezési hibája, és az ezzel egyidejűleg fennálló emberi hozzá nem értés és felelőtlenség együttes hatásának következménye volt. A gőzrobbanást egy szabálytalan kísérlet és több biztonsági rendszer szabályellenes kikapcsolása okozta.
Az eredmény azonban hasonló: a reaktortartály teteje lerobbant, és a hűtés hiányában történt grafittűz sugárzó izotópokat juttatott a légkörbe, és szétszórta azokat. Mivel a sugárzás olyan nagy mértékű volt, hogy az emberi egészséget is veszélyeztette, május 2-án kiürítették a reaktortól 15 kilométerre fekvő, főként a reaktorban dolgozók és családjuk otthonául szolgáló Pripjaty települést is.
Azt, hogy a katasztrófa végül hány ember életét követelte, lehetetlen megmondani, a sugárzás ugyanis hosszú távú következményekkel jár: akik nem kaptak akkora dózist, hogy azonnal meghaljanak, szövődmények miatt később hunytak el, vagy még ma is élnek, de nem lehet megállapítani, hogy betegségüket a sugárzás okozta-e, vagy sem. A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség 56 közvetlen áldozatot tart nyilván: 47 munkást és 9 gyermeket, akik pajzsmirigyrákban haltak meg; valamint úgy becsüli, hogy körülbelül 4000 ember halt meg a későbbiekben ezzel kapcsolatos betegségekben. A korábbi becslések 30–40 000 többlethalálesetről szóltak, ezt később korrigálták 4000-re.
