Egy 12 fős futballcsapat tagjai rekedtek egy thai barlangban június 23-án – a fogságba esésükről szóló hírekkel tele volt a világsajtó. A kimentésük ugyanis sokáig kilátástalannak tűnt, a szakértők eleinte több hónapos tervekről és mentőakcióról beszéltek. Végül mégis sikerült kimenteni az ificsapatot és edzőjüket is július 10-én. De kezdjük az elejéről!
Egyes hírek szerint úgynevezett bátorságpróbára indult a focicsapat – az edzőjük azt találta ki, hogy menjenek be a barlang belsejébe –, a Tham Luang Nang Non barlang Chiang Rai provinciában található, és egyébként turistalátványosság, több kilométeres járatai vannak a föld alatt. Csakhogy ahhoz, hogy be lehessen menni a barlangba, egy kisebb vízfolyáson kell átmenni. Ez nem jelent gondot – megfelelő időjárási viszonyok mellett. Most azonban a heves esőzések miatt megáradhatott ez a vízfolyás, és elzárta a kijáratot a csapat elől. A szakértők szerint akár 5 méteresre is duzzadhat. Amikor kiderült, hogy a gyerekek a barlang fogságába estek, csak a bicikliket és a futball-felszereléseiket találták meg a barlang bejáratánál.
A 11–16 éves fiúk és 25 éves edzőjük bátran viselkedtek. Eleinte nem lehett tudni, hogy egyáltalán élnek-e, a mentéshez azonnal hozzákezdtek.
Kilenc nap után találták meg őket
Speciális mentők, barlangi búvármentők érkeztek a helyszínre a világ minden tájáról. A vízzel ellepett barlang ugyanis nem volt egyszerű terep. A be- és kijutás még a gyakorlott búvároknak is rendkívül megterhelő volt a barlang bejáratától a gyerekek tartózkodási helyéig mintegy négy kilométeres táv megtétele oda-vissza csaknem tizenegy órát vett igénybe egy-egy képzett búvár számára. További problémát okozott, hogy a különböző akadályokkal, sziklákkal, törmelékkel terhes úton a felszín alatti áramlatok is nehezítették az előrejutást. A gyerekek tartózkodási helyéhez vezető út utolsó egy kilométeres szakasza volt a legveszélyesebb, itt a búvároknak maguk előtt kellett tolniuk az oxigénpalackjukat, hogy átférjenek a barlang víz alá került, szűk járatain. Ráadásul a zavaros vízben nehéz volt a tájékozódás, egyes helyeken szinte semmit sem lehetett látni a víz alatt – tájékoztatott az MTI.
A gyerekekkel a kapcsolatot elsőként a brit John Volanthen a szintén brit Richard Stantonnal és Robert Harper profi búvárral együtt vették fel.
De ezzel még nem lett vége a rémálomnak: a szakemberek ugyanis sokáig nem tudták, hogyan fogjanak a mentéshez – a fiúk közül többen még úszni sem tudtak. A monszun miatt pedig további heves esőzésekre és áradásra lehetett számítani, az első előrejelzések szerint még arról is beszéltek, hogy akár hónapokra is a föld alatt ragadhatnak a srácok. A túlélésüket többek között annak köszönhették, hogy a cseppköveken képződő vizet itták.
Az elsődleges vizsgálatok szerint a gyerekek legyengültek, de a körülményekhez képest jól voltak. A mentőbúvárok többek között élelmiszert, gyógyszereket és telekommunikációs eszközöket vittek a csapatnak, hogy üzenni tudjanak a családjuknak és a külvilágnak.
Az igazi hősök közöttünk élnek
Bár az előzetes vélemények szerint arról szóltak a hírek, hogy akár több hónapig is eltarthat, mire kihozzák a barlangban rekedt focicsapatot, végül elhatározták, hogy nem várnak addig, megpróbálják hamarabb kihozni a srácokat. A mentés előkészítését tragédia árnyékolta be: meghalt egy thai búvár, aki tartalék oxigénpalackokat helyezett el a mentési útvonalon a gyerekek számára – miközben ezt csinálta, a saját oxigénpalackja kifogyott.
Végül július 8-án megkezdték a mentést, ami gyorsabban ment, mint ahogy azt tervezték. A mentést különböző körülmények nehezítették: a gyerekek legyengültek, a víz hideg volt és koszos – tele fertőzésveszéllyel. A mentési szakaszon volt két szűkebb, körülbelül 40 centis átjáró, ahol a búvárfelszerelés használta lehetetlennek bizonyult; és ahol a víz összegyűlt, az akár 30 méter mély is lehetett.
Egymás után hozták a felszínre a csapat tagjait. A gyerekeket egyesével, szakaszosan, négy csoportba osztva indították el, mindegyiküket két-két búvár segítette a helyenként mennyezetig érő, sötét, zavaros és hideg vízben. A mentést a legjobb egészségi állapotú gyerekekkel kezdték meg, majd sorra került az a nyolc fiú, akik fiatalabbak és gyengébb úszók voltak, valamint az edző – adta hírül akkor az MTI. A mentés vezetője azt nyilatkozta, hogy azért döntöttek úgy, hogy nem várnak tovább, mert a megelőző napok száraz időjárása miatt sokat apadt a víz szintje, és egy újabb monszuneső jelentősen rontotta volna a csapat kijutási esélyeit.
Az utolsókat július 11-én hozták a felszínre, és ezzel mindenkit megmentettek. Szerencsésen megúszták tehát a kalandot, ami igazi bátorságpróba volt a számukra, és nem utolsósorban a barlangi búvárok számára is. Hősök születtek, igaziak.
Valószínűleg hamarosan filmen is végigizgulhatjuk a történetet.
