Korábban a Kék bálna nevű, állítólag öngyilkosságra buzdító kihívás keltett nagy visszhangot, most pedig egy Momo név alatt futó rém veszélyezteti zaklatásaival az arra érzékeny fiatalokat. Több feltételezés is felröppent arról, hogy ki vagy kik állhatnak a virtuális rém mögött.

Mit gondolsz, ki, illetve mi állhat a jelenség mögött?

Én azt feltételezem, hogy ez nem egy ember „vívmánya”. Itt szisztematikus manipulálás érhető tetten, ilyenkor általában nem egy kézbe vezetnek a szálak, hanem több olyan agresszor van, aki képes a másik embert behálózni, megtörni. Az egész jelenség lényege a destrukció, a rombolás, ahogyan az interneten terjedő kihívásos „játékokban” is. Ezeknek a zaklatásoknak specifikus célcsoportjuk van: leginkább a serdülőket és az önértékelésükben sérült embereket célozzák meg, és az elektronikus zaklatás ugyanúgy komoly károkat tud okozni, mint amikor a való világban támadnak meg valakit.

Szisztematikus manipuláció

Ezeket az embereket is megtámadják, de itt elsősorban a folyamatot érdemes látni, melynek során elhitetik valakivel, hogy nincsen kiút, hogy el kell szigetelődnie. Idővel elérik, hogy féljen, ugyanakkor, mindezzel együtt a támaszt magában az agresszorban lássa, és bizalmi kapcsolatot alakítson ki vele. Az áldozat azzal kerül az agresszor markába, hogy elkezd kötődni hozzá, ezzel pedig elindul a lavina. Az agresszor megpróbálja megtörni az áldozat személyiségét, és ha ez sikerül, akkor a személyiség egy idő után széthullik. Krízis jön létre, és ebben a beszűkült tudatállapotban az ember érezheti úgy, hogy nincs kiút, és maga ellen fordulhat.

Aki eleve sérült, sokkal inkább kiszolgáltatott a manipulációnak

A szisztematikus manipulálás lényege, hogy eleve labilis emberek a célpontjai. A serdülőknél a labilitás abból adódik, hogy életkori változásaiknak megfelelően eleve identitáskrízist élnek át. Ez egészséges kamaszok esetében is így van, ha viszont valaki eleve sérült, akkor sokkal inkább kiszolgáltatott a manipulációnak: sokkal inkább elhiszi a sugallatokat, melyek szerint nem értékes ember, és ezek a manipulatív eszközök még jobban szétzilálják a személyiséget. Az ember biztonságérzete, másokba vetett hite ebben a helyzetben teljes mértékben fellazulhat. Mindez azonban egy folyamat, tehát nem egyik napról a másikra történik az, hogy valaki öngyilkos lesz. Az csak a folyamat legutolsó fázisa, addigra az agresszor már valóban elérte, hogy a markában tartsa az áldozatot, és képes olyan utasítást adni neki, amit meg is tesz.

Nem tudnak mindenkit beszippantani

Azért nem kell pánikba esni, ezek az emberek – feltételezhetően emberekről van szó – nem tudnak mindenkit beszippantani. Képesek vagyunk nemet mondani, megvédeni magunkat, ha van egy alapvető biztonságérzetünk, családi hátterünk. Tehát vannak olyan szupportív tényezők, melyek megakadályozzák, hogy valakit a virtuális téren keresztül megszólítsanak és megvezetve manipuláljanak.

Fotó: iStock.com/monkeybusinessimages

A serdülők közül kik vannak leginkább kitéve a zaklatásoknak?

Általában azokat a fiatalokat könnyebb megvezetni, akiknek az életében tetten érhető valamilyen zűrzavar, valamilyen instabilitás. Náluk sokkal intenzívebben van jelen az identitáskrízis, és sokkal hajlamosabbak arra is, hogy a virtuális világ felé forduljanak, ott keressenek támaszt. Eközben a külvilág felé talán tüskét növesztenek, távol tartják magukat a felnőttektől.

Merre van a kiút, hogyha valaki egy zaklató kezébe került?

Azt feltételezem, hogy a szülő észreveszi, ha a gyerek magatartásra megváltozik. Vannak előjelei annak, ha valaki depresszióssá válik, szorong. Már korábban is észre lehet venni, hogy valami nincs rendben. Nem a zaklatás az első lépés, hanem az, hogy változáson megy keresztül a gyerek. Alapvetően a szülő jelenléte fontos, és az, hogy lehessen hozzá fordulni. Egy biztonságos anya-gyerek kapcsolatban a gyerek beszél az érzéseiről, és lehet tudni, hogy mi történik vele. Ezért nem féltek minden serdülőt, mert a többségüknek minőségi anya-gyerek kapcsolata van, és ez nagy védelmi faktor. Ha ez nincs meg, akkor lesz a gyerek bizonytalan, akkor kezd félni, szorongani, és kapaszkodókat keresni máshol. Amiket egyszer csak megtalál. Ez a bűnszervezet valószínűleg nagyon sok embert megcéloz, de nem mindenki kerül a markába.

Miért csinálják ezt?

Ami őket motiválja, az a hatalom, az erő fitogtatása. Kielégítő számukra, ha megélik azt, hogy hatalmi pozícióban vannak: valaki függ tőlük, valakit a markukban tarthatnak. A bántalmazók gyakran maguk is bántalmazottak voltak, feltételezhető gyerekkori trauma a háttérben, a személyiségfejlődésben való megakadás, melynek személyiségzavar a következménye.

Mit tehet az a fiatal, aki úgy érzi, nem fordulhat a családjához?

Úgy gondolom, valakihez mindig fordulhatunk. Ha nem a család, akkor például a barátok, a kedvenc tanárok jöhetnek szóba – általában azért nem vagyunk teljesen magunkra hagyva. Nem nagyon létezik olyan, hogy valaki teljesen kiszakad a való világból és teljesen bezárkózik. Persze, előfordulhat, hogy valakinél súlyos depresszió alakul ki, ilyenkor a szülőnek lépni kell. De a legtöbb gyerek életében van valaki, akiben megbízhat, akivel meg tudja beszélni a dolgokat.

Fotó: iStock.com/samthomas

Mostanában jobban terjed az elektronikus zaklatás, mint korábban?

Az elektronikus zaklatás új keletű dolog, de mostanában többet is beszélünk erről. A zaklatásos kihívásoknak az emberek a Kék bálna kapcsán kerültek tudatába, de hasonló jelenségek valószínűleg korábban is jelen lehettek. A digitális világ a sérülések lehetőségét is hordozza. Új tér nyílik a gyerekek előtt, ezért szocializálni kell őket arra is, hogy hogyan használják a közösségi médiát és a különböző applikációkat. Meg kell tanítani őket erre.

Mit tehet az, akit megtalál egy zaklató?

Az ilyen kezdeményezést alapvetően ignorálni kell, távol kell tartani magunkat tőle. Ehhez az kell, hogy tartsuk a kontrollt és határt húzzunk. Időbe telik, míg a zaklatók bekebeleznek egy embert, egyetlen üzenet hatására senki nem lesz öngyilkos. Ugyanakkor fontos, hogy beszéljünk erről a témáról a közösségekben, az iskolákban is. Legyen kommunikáció, nyissák meg a témát az egyes csoportok, akár vendégelőadóval, akár egymás között. Ez egy plusz védelmi pajzsot jelent. Ha a gyerekek tudnak valamit a jelenségről, tudják, hogyan működik, és megerősítést kapnak, hogyha baj van, jelezhetik, könnyebben kérnek segítséget. Sok mindent beindíthatnak az ilyen beszélgetések.