„Több mint egy évnyi ide-oda sodródás után az A68 nevű jéghegy, amely tavaly július 17-én tört le a tengerbe nyúló selfjégről, végül kiszabadult a szorításból, amit a keleti oldalon a tengeri jég, az északin a sekély víz jelentett. A szeptember eleji erős keleti főnszél a hegy déli végét a Weddell-tengernek fordította. Most már sokkal könnyebben távolodhat az áramlatokkal az északi, melegebb vizek felé” – magyarázta Adrian Luckman, a brit Swansea-i Egyetem kutatója az MTI tájékoztatása szerint.
Az A68 forgó mozgása jellemző a nagy kiterjedésű, táblás jéghegyekre. Ahol a hegy a tengerfenéknek ütközik, hatalmas barázdákat vág az üledékbe, ezt kutatócsoport fogja vizsgálni az év végén.
Képeink illusztrációk! Fotó: Pixabay/CC0 Public Domain
A több mint egy évig tartó part menti mozgás levágott néhány kiszögellést a jéghegyről, amely még így is a legnagyobbak közé tartozik: hossza nagyjából 150, szélessége 55 kilométer. Az egyik jégdarab, amelyik levált róla, külön nevet is kapott az amerikai Országos Jégközponttól: A68b-nek hívják.
A központ nyilvántartása szerint az A68 minden idők hatodik legnagyobb jéghegye.
A globális felmelegedés következményének tekintik
Ahogyan tavaly júliusban mi is megírtuk, egy óriási, hatezer négyzetkilométer kiterjedésű jégtömb vált le az Antarktiszról. A tudósok már az év májusában megjósolták, hogy nyáron leszakadhat a Larsen-C jégselfből, vagyis a parti síkságról a tengerbe belenyúló jégtömegből egy hatalmas darab egy törésvonal mentén, amelyet évekkel ezelőtt fedeztek fel. A jégtömb elszakadását egy amerikai műhold észlelte.
A nagyjából 350 méter vastag jegű Larsen-C az Antarktisz nyugati részén terül el, feltartóztatva az őt tápláló gleccsereket. A kutatók évek óta figyelemmel kísérik a selfjég törésvonalának alakulását. A szakemberek az Antarktisz jégselfjeinek olvadását a globális felmelegedés következményének tekintik.
