Otthon

A kutyák szőrös gyerekek, bánjunk velük úgy!

Imádjuk a kutyákat, a felmérések szerint, mégis tele vannak a közösségi oldalak kidobott, elhagyott négylábúakkal. Ezért indított programot egy pénzügyi cég a felelős kutyatartás támogatására.

Az egyik legnagyobb kutyatartó nemzet vagyunk Európában – derült ki a Medián közvélemény- és piackutató reprezentatív felméréséből. Ez azt jelenti, hogy a magyar háztartások majdnem felében tartanak kutyát. Az 1200 fős mintából kiderült, hogy a fiatal diplomások körében él a legkevesebb kutya és a legtöbben 40-49 évek koruk környékén döntenek úgy, hogy kutyát tartanak otthon. A kutyatartók 69 százaléka pedig, szeretne még egy kutyust befogadni. A becslések szerint legalább 1,5 millió kutya él háztartásban Magyarországon, és ez a szám csak növekedhet.

A kutya legyen családtag. Fotó: shutterstock/4 PM production

Kutyaszemmel elnevezéssel indított programot egy pénzügyi cég, amelynek célja, hogy megváltoztassa az emberek szemléletét a kutyatartásról. Sokan, akik úgy döntenek, hogy örökbe fogadnak egy kutyust, nem gondolják végig, hogy ez milyen elkötelezettséggel jár. Régebben sok háztartásban még az is elképzelhetetlen volt, hogy a kutyát beengedjék a házba. Ma már ez a szemlélet változóban van, de azért még mindig volt miről beszélni a Kutyaszemmel program kerekasztal rendezvényén.

A program elsődleges alapelve, hogy a kutyára, mint családtagra kell tekinteni. Csányi Vilmos etológus, a Kutyaszemmel program egyik lelkes résztvevője, így fogalmazott a kutyákról a családban való szerepükről: „A kutyák szőrös gyerekek. Úgy tekintsünk rájuk, mint egy családtagra, és ne feledjük, egy kutya egy 2-3 éves kisgyerek szintjén ál érzelmileg, csak éppen nem tud beszélni.”

A program másik célja, hogy rávegyék a leendő gazdikat, ne a tenyésztőktől, hanem menhelyről fogadjanak be egy kutyust. Az emberek java része azért nem fogad örökbe kutyát menhelyekről, mert azok többsége már elmúlt 5-6 éves. Azt gondolják, hogy azok a kutyák, akiket nem kölyökként vesznek magukhoz, nem tudják megszeretni a gazdájukat.

„Közkeletű tévedés, hogy egy idősebb kutya nem ragaszkodik majd úgy a gazdájához, mint egy fiatalabb. Pár hét alatt a kutya elfogadja új gazdáját, és hasonlóan ragaszkodik hozzá, mint az előzőhöz.” – mondta minderről Csányi Vilmos.

Azért pedig, hogy ne legyen annyi öregebb kutya a menhelyeken, az lenne fontos, hogy az emberek felelősséggel, egy életre válasszanak maguknak kutyát. Ha valaki úgy dönt ugyanis, hogy befogad egy kutyát, akkor azt csak úgy tegye, ha örökre magához veszi és nem teszi ki az út közepén miután megunta. „Ha a kutyát befogadtuk, nem lehet visszakozni. Aki kutyát kitesz az utcára, az olyan, mintha egy gyereket tenne ki.” – mondta a világszerte elismert professzor.