Otthon

A szelektálás művészete

Itt az ideje az ünnepek előtt megszabadulni a felesleges lomoktól. Nem könnyű szelektálni, de van néhány hatékony módszer arra, miként deríthetjük ki, hogy mi kell és mi nem.

A felesleges cuccaink kiselejtezése azért sem könnyű, mert az a személyes vagyonunkhoz tartozik. No, meg ott a másik csapda, az a mondat, hogy: “biztosan jó lesz még valamire”. Hacsak nem romlott el, nem kopott el és nem tört össze, akkor sokat mélázhatunk minden egyes darab esetében. Mindez az érzelmi értékük miatt. De van rá megoldás, hogy gyorsabban ki tudjuk válogatni azt a holmit, amire már biztosan nincs szükségünk.

Ez a trükk segít gyorsan megszabadulni a szívünkhöz nőtt, de felesleges holmiktól. Fotó: shutterstock/ibreakstock

Az első lépés az, hogy kiderítsük mennyire kötődünk az adott tárgyhoz. Erre egy kísérletet is végeztek tudósok, amelynek eredményét a Psychology Today adta közre. Három csoportot hoztak létre. Az egyik csoport feladata az volt, hogy bögréket adjon el, a másiknak az, hogy vegyen és a harmadiknak az, hogy megállapítsa a bögrék árát. Azt lehetett a kísérlet során megfigyelni, hogy azok, akik a saját bögréiket adták el, sokkal magasabbra értékelték az árát, mint azok, akik meg akarták venni, vagy épp a harmadik csoport, amelynek az árképzés volt a feladata. Vagyis a tárgyakhoz fűződő érzelmi érték nagyban befolyásolja az értékítéletünket.

Ennek alapján, ha szeretnénk a lomoktól megszabadulni, akkor a tudósok három lépcsős játékot javasolnak, amellyel gyorsabban kideríthetjük, mennyire van szükségünk azokra. Készítsünk listát azokról a holmikról, amelyek csak foglalják a helyet és megszabadulnánk, de eddig nem tudtunk. A tárgyak neve mellé pedig írjuk oda elsőként, hogy mennyiért adnánk el, ha vásárba vinnénk. A második sorba pedig írjuk mellé, hogy mennyit fizetnénk érte, ha boltban meglátnánk. Ha az eladási ár magasabb, mint a vételi ár, akkor biztosak lehetünk benne, hogy extra érzelmi értéket társítunk hozzá. Nyugodtan kidobhatjuk, újra hasznosíthatjuk vagy elajándékozhatjuk, mert nincs rá szükségünk valójában.