Otthon

Albérletből otthon

Egy szeget se verhetünk be, a polcok garantáltan túl magasan vannak és a konnektorok se esnek kézre. Albérletben élni sok szempontból kényszer. Kényszerű luxus, ami a legtöbb esetben ezernyi kellemetlenséggel jár.

Saját ingatlan híján azonban kell lakni valahol, de a praktikus szempontokon felül azért nem mindegy, mennyire érezzük otthonunknak az aktuálisan bérelt lakást (szobát) vagy házat.

És nem feltétlenül a nekünk tetsző, hozzánk passzoló elrendezésen vagy berendezésen múlik a dolog. Néha maga a lakástulajdonos az, aki túl erős kontrollt gyakorol, gyakorta meglepi a bérlőjét. Bejár, körbenéz, sokszor rajtaütésszerűen, mint aki arra vár, hogy valami galádságon rajtakapja a bérlőt. Például TÚL NAGY a rendetlenség (hogy lehet így élni?), vagy konstatálja, hogy túl sok idegen tartózkodik a lakásban, nem erről volt szó, miért alszik ott a külföldről hazalátogató unokatesó.

Fotó: iStock.com/anyaberkut

Fotó: iStock.com/anyaberkut

Kizárhatjuk a külvilágot?

Valójában mindezt (ezer szempontra kitérve) érdemes lenne egy lakás bérlésekor a szerződésben rögzíteni: minimum azt, hogy a bérbeadó milyen alkalmakkor, MIÉRT léphet be a házba, amely ideiglenesen a mi otthonunk – hiszen (nem kevés) pénzt fizetünk azért, hogy kizárhassuk a külvilágot, magát a tulajdonost is (ha nem is teljesen).
Szabad felhördülni. Tudjuk, hogy bizonyos esetekben a bérlő kárt okoz. Megsérülhet a padló, a bútorok, nem bánik lelkiismeretesen a berendezéssel, elkoszolódik a fal, letörik-eltörik ez-az. De pontosan ezt a célt (is) szolgálja a mostanában akár 3–4 hónapra előre elkért kaució, a károk ellenértékét a tulajdonos a számláján elfektetett pénzből meg tudja téríteni.

Állj, ez magánterület!

Egy ismerős lány bérelt lakásába például rendszeresen akkor is bejárt a ház emeletén lakó tulajdonos, amikor a lány nem volt otthon. Néha csak jelek utaltak erre, például feszesre terítette a reggeli tusolás után „gondatlanul” felakasztott törölközőt, vagy szorosra húzta a konyhai csapot, újratekerte a porszívó csövét. „Rendezkedett”, kiigazított, helyrerakott, akárha ő maga vagy valamely családtagja lakna ott – aki akár igényelhetné is ezt a gondosságot. Az ismerős lány nem igényelte, mi több magánszféréjába való súlyos beavatkozásként élte meg a bejárást. Úgy érezte, nincs biztonságban, és (joggal) tartott attól, hogy a bérbeadó átvizslatja személyes holmijait is. Felméri, beleles úgy az életébe, ahogy az számára sértő és feldúlja nyugalmát.
Olyan is előfordult, hogy akkor próbált belépni (zárba csúsztatta a kulcsot), amikor a lány otthon maradt – de ezt a tulajdonos nem tudta, a maga megszokott módján indult volna ellenőrző körútra a lakásba.

Fotó: iStock.com/SolisImages

Fotó: iStock.com/SolisImages

Bizalom nélkül nem megy

Egyfelől érthető, hogy a tulajdonos szeretné biztonságban tudni az értékeit (a berendezést) és szeretné, ha az általa elvárt módon megőriznék a bérlők az ingatlan jó állapotát, nem rugdossák le a falat, vagy nem visznek be kisállatot, nem dohányozzák sárgára a friss festést – egyszóval betartanak alapvető játékszabályokat. Ugyanakkor az is érthető, hogy a bérlő addig, amíg fizet a bérelt ingatlanért, otthonának tekinti a lakást és nem veszi jó néven a gyakori (vagy titkos) csekkolást.

Bizalom nélkül nem lehet jól csinálni ezt sem. És nem a titkos szögbeverésről van szó csupán – bár ez is fontos lehet. Hiszen ha a bérlő nem alakíthatja úgy a bérelt lakás belső világát, ahogy az az ő érzelmi biztonságát szolgálja, például családi fotókat sem rakhat ki, mert az esetleg már szögbeveréssel járhat, akkor nem fogja otthon érezni magát egy órára sem.

Ahol a lakás „díszítése” adott és azt kötelező megtartani, az a szőnyeg, tájkép, faragott szobor vidámítja a teret, amit a tulajdonos jónak, esztétikusnak gondol, és nem tűri azok eltávolítását, ott nem válik pihentető hellyé a tér. Ott túl nagy kompromisszumokat kell kötni, TÚL NAGY AZ ÁR.

Természetesen millió ember él bérelt lakásban, jól vagy rosszul megbirkóznak a helyzettel, de nagy eséllyel azok a lakások válnak népszerűvé, ahol a kiadó ingatlanra képes úgy tekinteni a tulajdonos, mint egy tárgyra, amely számára anyagi hasznot hoz és engedi, hogy a bérlő a maga ízlésére, igényeire szabja a teret még úgy is, hogy az aktuálisan bizonyos (könnyen és nyom nélkül visszafordítható) átalakításokkal jár. Például átrendezi a területet, megváltoztatja a helyiségek funkcióját, hálószobának használja a nappalit vagy dolgozósarkot alakít ki a konyhában. Még tovább gondolva: lefüggönyöz, polcokat fúr fel, vagy beüt pár szöget. Mintha a sajátja lenne.