De ez mit sem számít, hiszen így is teljes az életünk, így sem érezzük semminek a hiányát, mert jól vagyunk, jól érezzük magunkat. S miért ne lehetne ilyen az életünk 50 felett is?
Ha valamiért nem tudjuk leküzdeni a magányosság érzését, könnyen depresszióba süllyedhetünk, amire pedig semmi szükségünk. Szerencsére semmi nem is indokolja, hogy szorongjunk az egyedüllét miatt, sokkal inkább érdemes arra törekedni, hogy 50 felett is élvezzük az életet. S ha élvezünk minden egyes napot, percet, akkor a magány érzése valószínűleg messzire elkerül majd bennünket, és kortól függetlenül élhetünk pozitívan, mosolyogva, az életünk minden egyes percét kiélvezve.
Fotó: iStock.com/jacoblund
Értsük meg önmagunkat
Kezdjük például azzal, hogy tartunk néhány önismereti órát önmagunknak. Például gondoljuk végig, hogy miért is érezhetjük magunkat magányosnak. Mi frusztrál bennünket? Miért szorongunk? Merthogy mielőtt a megoldásokon gondolkoznánk, nem árt tisztában lenni azzal, hogy mi is a probléma, mi az, amire megoldást kellene keresnünk. S ha erre rájöttünk, nem zárja ki, hogy nem lesznek szomorú napjaink. De ha felismerjük, hogy miért is érezzük rosszabbul magunkat, azzal máris tettünk egy lépést a „gyógyulás” felé.
Csináljuk egyedül
Bármihez is van kedvünk, ne féljünk belevágni! Egyáltalán: ne féljünk kilépni a világ elé, és azt mondani: „ez vagyok én”! Ha nem találunk barátot, társat ahhoz, amihez éppen kedvünk van, akkor vágjunk bele egyedül. Új hobbit szeretnénk? Iratkozzunk be egy szakkörbe vagy tanfolyamra! Járjunk el edzeni, utazzunk, kiránduljunk, sétáljunk, kertészkedjünk, rendezzük át az otthonunkat, vagy csak üljünk be egy kávézóba, és nézzük az embereket – egyszer csak azt vehetjük észre, hogy bár egyedül fogtunk hozzá, útközben akadtak olyanok, akik mégis csatlakoztak hozzánk. Akik segítenek, akik velünk együtt örülnek a sikereinknek.
Legyünk még jobb emberek
A magány jellemzően akkor ütheti fel a fejét, amikor úgy érezzük, nincs célunk, nincs célja az életünknek. Amikor feleslegesnek érezzük magunkat. Pedig nagyon jól tudjuk, hogy ez nem így van! Keressünk magunknak egy célt, legyen az akármi, lépjünk arra az útra, amelyik végén ott van egy régóta dédelgetett álom. Tanuljunk zenélni, vagy iratkozzunk be egy jógatanfolyamra. Változtassuk egészségesebbre az étrendünket, kezdjünk bele egy könyvbe, fessünk, utazgassunk, érezzük jól magunkat!
Fotó: iStock.com/FlairImages
Menjünk emberek közé, szerezzünk (új) barátokat
A magány érzése a korral még nyomasztóbb lehet, de jobb azt megelőzni. Ne féljünk felvenni a telefont, és találkozni a barátainkkal, a rokonokkal és ismerősökkel. Beszélgessünk, csináljunk közös programokat. Ne féljünk az elutasítástól – ha az, akit elhívtunk, nem ér rá, menjünk egyedül, majd legközelebb találunk valakit, aki szívesen tölti velünk az idejét. Ha még sincs senki, akivel együtt „lóghatnánk”, menjünk egyedül, iratkozzunk be különböző foglalkozásokra, klubokba, ahol hasonló érdeklődési körű emberek vanank. Meglátjuk, ott találunk partnert a programokhoz.
Figyeljünk az egészségünkre
Ez ugyanis a legfontosabb. Ha bármilyen betegség is felüti a fejét, legyen akármilyen kicsi, amiatt nagyon aggódhatunk még akkor is, ha nem vagyunk magányosak. Ne odázzuk el a szűrővizsgálatokat! És figyeljünk oda az étrendünkre, ne dohányozzunk, szigorúan tartsuk be a mértéket az alkoholfogyasztásban, és mozogjunk rendszeresen. Meglátjuk, hogy a gondoskodás meghozza gyümölcsét, és szuperül fogjuk érezni magunkat, a közérzetünk is nagyon jó lesz.
Tartsunk mindent kézben
Vagyis ne legyünk telhetetlenek. Ne akarjunk mindent egyszerre, legyünk türelmesek. Ha nagyon akarunk, ha nagyon erőlködünk, akkor az esetleges kudarc csak árthat a „fejlődésünknek”. Legyünk hálásak az apró dolgokért, a kisebb sikerekért is. És főleg sose felejtsük el, hogy csodálatos emberek vagyunk, akik megérdemlik, és meg is kaphatják a boldogságot!
