Siker

Egy fiú a Marsról: Boriszka, az orosz „csodagyerek”

Boriszka idén töltötte be a huszonegyedik életévet, az oroszországi Volgográdban él. Édesanyja pár hónapos kora óta tudja, hogy a fia különleges gyerek.

Pár hete nyargalt körbe a világ szinte összes internetes oldalán egy pontosan 10 évvel ezelőtti videofelvétel, melyben az orosz „csodagyerek” Boriszkát mutatták be. Hogy miért kapta fel a sajtó ezt a régi hírt, fogalmunk sincs, de maga a jelenség időtlen, és számunkra is érdekes lehet.

A fiú

Boriszka Kiprijanovics már pár hetes korában önállóan tartotta a fejét, holott ezt csak hét hónapos kora körül kellett volna elkezdenie. Ez azért is érdekes, mert régóta tudjuk, hogy ha egy gyermeknél a mozgás fejlődése elakad, akkor legtöbbször az értelmi fejlődése is lelassul, s ez fordítva is igaz: ha korához képest jóval előbb kezd el kúszni-mászni, menni, akkor egészen biztosan gyorsabban fejlődik az agya. Állítólag Boriszka (nincs becézve, ez a neve) már pár hónapos korában beszélt, kétévesen írt, olvasott, számolt. Orvos édesanyja kezdetben mindenféle speciális kivizsgálásokra hordta, nehezen nyugodott bele, hogy fia ily mértékben eltér az átlagtól. A fiú figyelme elég hamar az univerzum felé fordult, sokat mesélt a csillagokról és az űrutazásról, annak ellenére, hogy környezetében senki nem foglalkozott behatóan a témával. Tízévesen az őt felkereső forgatócsoportot ejtette ámulatba azzal, hogy a Jupiter általunk sosem látható színeiről mesélt nekik. „Akkor láttam, amikor az űrben repültem és amikor a Marson éltem.” A beszámolója szerint korábban a vörös bolygón ugyanolyan pezsgő élet volt, mint a Földön, ám egy nukleáris háború nyomán elpusztult az élet.

Fotó: iStock.com/ysbrandcosijn

Fotó: iStock.com/ysbrandcosijn

Csoda ez a gyerek 

Csodagyerekek az emberiség története során mindig is léteztek, bennük az a közös, hogy valamiért gyorsabban, eredményesebben, látványosabban fejlődik az agyuk, mint kortársaiknak. Vannak köztük, akik különlegesek lesznek felnőttkorukra, s valami igazán nagyot alkotnak, az emberiség javára fordítva tehetségüket, mint például Leonardo da Vinci, Carl Friedrich Gauss, Felix Mendelssohn, Pablo Picasso vagy éppen Neumann János. De ahhoz, hogy valakiből tényleg kimagasló személyiség lehessen, sok mindennek kell passzolnia: a megfelelő helyen, időben és környezetben kell hogy szülessen, olyan gondos szülők otthonába, akik felismerik és támogatják őt mindenben.

Ám csodagyereknek lenni, bármily vonzó is, talán az egyik legnehezebb dolog, hiszen nekik szinte esélyük sincs beilleszkedni a társadalomba. Kezdve azzal, hogy nagyon kevés intézmény fogadja be őket, mert egyszerűen félnek tőlük, és legtöbbször nincs kapacitásuk, hiszen egy ilyen gyerekkel foglalkozni kell, fejleszteni, teret adni neki, és feladatokat, s ez legtöbbször egész embert kíván. Arról nem is beszélve, hogy egészen biztosan lőttek a csodás, felhőtlen gyermekkornak.

Csodagyerek vagy indigó? 

Boriszka rengeteget mesélt a forgatócsoportnak a marsi életről, az univerzumot átutazni képes űrhajókról, és arról a temérdek információról, ami állítólag az egyiptomi piramisok alá van elrejtve. Hogy az egész egy hatalmas médiaheck, vagy van benne igazság, azt mindenki döntse el maga hite, meggyőződése szerint, ám ahhoz kétség sem fér, hogy a mára már fiatalemberré cseperedett fiú figyelemre méltó képességek birtokában van. Az ezoterikus tanítók szerint jelen vannak, köztünk élnek az indigógyerekek, akik sokkal többet látnak és értenek a szellemvilágból, mint mi, felnőttek. Az elméletek szerint ezek a különleges gyermekek azért jöttek a világra, és jönnek folyamatosan, hogy segítsenek nekünk, felnőtteknek meglátni és megtapasztalni a látható világ mögött húzódó spirituális síkot. Vajon Boriszka is ezért van itt?