Siker

Kellemetlen karácsonyi bakik

Mindenki tökéletes karácsonyról álmodozik, de a valóságban nagyon kevesen mondhatják el az ünnepek után, hogy minden úgy alakult, ahogyan eltervezték. Persze habitusunktól, világlátásunktól is függ, mit érzünk utólag tökéletesnek. Engedjük el hatalmas elvárásainkat, s inkább örüljünk a percnek, s ünnepeljük a szeretetet ezekben a napokban.

Természetesen odaégett…

Életem első karácsonyi vacsorája végül a kukában kötött ki. Nem nagy történet, egy egész pulykát sütöttem, gesztenyés töltelékkel, de valahogy túl magas fokozatra állítottam a sütőt, és hittem a receptnek, amely szerint három órán keresztül kell sütni. Eszembe sem jutott kételkedni, így nem is ellenőriztem nagyon menet közben a húst. Csak amikor kivettem, akkor vettem észre, hogy fekete az egész. Végigbőgtem a szentestét, és fagyasztott halrudacskákat ettünk. Idén pedig a mézeskalácsot égettem oda, de nemcsak megkapta a szélét, hanem ehetetlen lett. De már rutinos égetőként nem bőgtem, inkább csak nevettünk rajta. Kidíszítettük, és felakasztottuk a fára az összeset. Azt a sok mézet sajnáltam csak, amit beletettem a tésztájába.

Fotó: iStock.com/Zhenikeyev

Fotó: iStock.com/Zhenikeyev

Túl meleg lett

A fiam első karácsonyán történt, hogy apósom elhatározta, ahelyett, hogy kétóránként lemenne a pincébe tenni a tűzre, helyette megtömi jó alaposan a kazánt. Ennek az lett a következménye, hogy iszonyatosan, de tényleg iszonyatosan meleg lett a lakásban, mindannyian kipirultunk, és borzalmasan fejünkbe szállt az az egy pohár rozé, amit megittunk. Kinyitottuk az összes ablakot, főztünk egy erős kávét, és ott folytattuk a karácsonyt, ahol abbahagytuk. Ha jól emlékszem, rengeteget nevettünk közben.

Feldőlt karácsonyfa

A barátnőmékkel történt meg minden szülő legborzalmasabb rémálma, a plafonig érő karácsonyfájuk semmisült meg egyetlen pillanat alatt: valószínűleg az történt, hogy a macska valahogy besurrant a szobába, felkapaszkodott a fára, s azzal együtt ráesett a másfél éves gyerekre. Szerencsére semmi baja nem történt a picinek, csak megszurkálták a tüskék, de csodával határos módon egyetlen üvegdísz sem vágta fel a kis bőrét. Mérgükben kivágták a macskát a kertbe, a díszeket a kukába, és helyette mézeskaláccsal, pop-cornnal és dióval díszítették fel, égősor helyett pedig gyertyákat drótoztak az ágaira. Annyira bejött nekik ez a fajta „alternatív” díszítés, hogy azóta minden évben visszatérnek ehhez a hagyományhoz.

Fotó: iStock.com/elf911

Fotó: iStock.com/elf911

Rossz ajándék

Szinte minden évben átélem legalább egyszer, de inkább többször, hogy a megajándékozott nem örül az ajándéknak, csak úgy tesz. De látom az első pillanatban, az első szemvillanásából, hogy valójában nem tetszik neki. Ennél rosszabb érzés kevés van a világon: ha szerettünknek sem tudunk örömet okozni, az nagyon lehangoló tud lenni. Éppen ezért úgy döntöttünk a legközelebbi barátaimmal és rokonaimmal, hogy nem ajándékozzuk meg egymást, már csak a gyerekek kapnak egy kedves kis apróságot, s annak örülünk, ahogy ők örülnek.

Betakart a hó

Én nem emlékszem rá, de a szüleim mesélték, hogy életem első karácsonyán, amikor éppen féléves voltam, s a nagyszüleimhez indultunk karácsonyozni december 26-án, útközben (állítólag) minden előzetes jelzés nélkül hatalmas hó esett az egész megyére. Nekünk Trabantunk volt akkoriban, ami ugyan jól bírja a nagy havat, hiszen elsőkerék-meghajtású volt, ám egy ponton túl nem tudott már menni, elakadtunk. Anyám kétségbeesetten ült a hátsó ülésen, elsőszülött hat hónapos gyerekével a kezében, a kocsi leállt, s egyre csak hűlt. Aztán valahogy megmentettek minket, ha jól emlékszem, úgy mesélték, hogy apám kiállt az út szélére, és leintett egy teherautót, ami egy meleg helyre vitt minket.