Semmi sem fejleszti olyan hatékonyan és gyorsan az emberi agyat, mint az olvasás: nemcsak sokkal műveltebbek, tájékozottabbak leszünk a betűktől, de kifejezőkészségünk, jellemünk, erkölcsi érzékünk is fejlődik szinte észrevétlenül. Persze ezt már több száz éve tudjuk, sőt, a könyvtárosok már legalább 100 éve dolgoznak azon, hogy közelebb hozzák egymáshoz az olvasókat és a könyveket.
Szamárfogattól a villamosig
Az ország első nyilvános parkkönyvtára az állatkertben indult útjára, a dr. Lendl Adolf és Szabó Ervin, az Állatkert és a Fővárosi Könyvtár igazgatójának kezdeményezésére valósult meg az 1914-es esztendőben. A fából készült, 300 kötet szállítására alkalmas kiskocsit két szamár húzta, és bárki választhatott magának kötetet, ám a kijáratnál vissza kellett adnia. Ma már nem is gondolnánk, de a szolgáltatás hihetetlenül népszerű volt, a kiskocsi tavasztól késő őszig hordozta a Fővárosi Könyvtár köteteit egészen a második világháború végéig.
Aztán persze az ötvenes években is fontosnak tartották a közművelődés ügyét, de ekkor már nem szamárfogatot, hanem kiszuperált villamosokat állítottak a jó ügy szolgálatába, mivel a háború alatti bombázások következtében a kerületek könyvtárainak épületei sok esetben olyan súlyosan megsérültek, hogy még jó darabig nem tudták ellátni a feladatukat. És lássuk be, egy háború utáni újjáépítés alkalmával nem a könyvtárak élveznek elsőbbséget.
Nagy az érdeklődés a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár 2. számú mozgó könyvtáránál, amely mindennap máshol tart nyitva. Ezen a napon a II. kerületi János Kórház előtt várta az olvasókat. Budapest, 1964. március 10.
Fotó: Petrovits László/MTI
Olvasni azonban a romokon is kell, így két villamoskocsival és 2000 kötettel indult útjára a Mozgókönyvtár, amelyek főleg a fiók nélküli peremterületekre szállítottak. A Budapest Székesfővárosi Közlekedési Részvénytársaság (Beszkárt) kulturális missziót teljesítő villamosa 1945 júliusában kezdte meg útját, és saját menetrendje volt. A villamosok Angyalföld és Zugló, Kőbánya és Kispest, valamint a Kelenföld környékén teljesítettek szolgálatot. Hetente érkeztek kétszer, és az első időkben hihetlenül népszerűek voltak, szinte mozdulni sem lehetett bennük. Fejenként három kötetet lehetet kölcsönözni maximum három hétre. Tényleg kuriózumnak számított, olyannyira, hogy Herskó János filmrendezőt is megihlették a könytárvillamosok: a Két emelet boldogság című 1960-as filmjében Domján Edit játszotta az egyik mozgó járművön dolgozó könyvtárost. Ám ahogy sorra nyíltak ki újra a fiókkönyvtárak, úgy lanyhult az érdeklődés a korábban kuriózumnak számító villamosok iránt, végül az utolsó kocsi működését is leállították 1969-ben.
Asszonyok és egy kislány böngésznek a mozgó könyvtár könyvei között. Pusztavacs, 1963. augusztus 27.
Fotó: Bereth Ferenc/ MTI
A kötött pályán túl
Miután az utolsó villamos is beállt a kocsiszínbe, 1973-ban szolgálatba állt az első könyvtárbusz, amely már tényleg a város összes, akár a legtávolabbi szegletébe is eljutott: Ikarus 255-ös buszok vitték házhoz a tudást és a szórakozást. Szintén szigorú menetrend szerint közlekedett, hetente egyszer érkezett az adott körzetbe, és nagyjából a busz is, akár a villamos, három órát töltött egy helyben. Kezdetben még kétfős személyzettel, egy sofőrrel és egy képzett könyvtárossal közlekedett, később már csak eggyel: a vezető a megfelelő képzés után ellátta a könyvkiadó feladatát is.
1974-ben az első vidéki mozgókönyvtár is útjára indult Pécsett, és a következő években számos új buszt avattak még Budapesten, Kaposváron, Székesfehérváron, Érden, Győrben és Cegléden is. Arról azonban nem szóltak a korabeli híradások, hogy sok probléma is felmerült e körül a különleges szolgáltatás körül: a buszok nagyon gyakran lerobbantak, meghibásodtak, korszerű klímaberendezés híján pedig télen borzalmasan hideg volt bennük, nyáron pedig elviselhetetlen volt odabent a forróság. Ennek ellenére egészen a ’90-es évek elejéig működtek, addigra annyira elöregedtek, hogy nem lehetett már tovább nyúzni őket.
Fotó: Fortepan.hu/Magyar Hírek Folyóirat
A mozgó könyvtár reneszánsza: a 2000-es évek
De ne csodálkozzunk, hogy a kétezres évek elején újraéledt ez a szolgáltatás. Egyrészt mivel a könyvtáraknak, amennyiben a digitális korban is fenn akarnak maradni, újra kell definiálniuk, sőt újra ki kell találniuk önmagukat, és elképzelhető, hogy már nem elég, ha betesznek az olvasóterembe három kiszuperált számítógépet, ennél ma már többre van szükség. Azért is, mivel egyre többen költöznek városokba, a falvak népessége folyamatosan csökken, így az ottani feltehetően gyér forgalom kiszolgálására nem éri meg több ezer kötetet tartani, fenntartani egy épületet és fizetni egy könyvtáros havi bérét – ezt nagyon sok önkormányzat nem tudja kigazdálkodni, de lássuk be, nem is észszerű.
Könyvek sorakoznak a pécsi Csorba Győző Könyvtár új könyvtárbuszában az átadási ünnepségen a pécsi tudásközpont parkolójában 2014. március 27-én.
Fotó: Sóki Tamás /MTI
A pécsi Csorba Győző Könyvtár például 283 települést lát el könyvekkel köszönhetően az újraélesztett Mozgókönyvtár szolgáltatásnak. A mai könyvtárbusz persze már nem zötyögős Ikarus, helyette egy modern, internettel is felszerelt kamion állt szolgálatba, mely kiváló megoldást kínál a Baranya megyei kistérség fent említett problémájára. És nem csak könyveket, dokumentumokat lehet kölcsönözni, de internethez is hozzájuthatnak azok, akiknek otthon erre nincs lehetőségük, így a hátrányos helyzetű falvak sem maradnak betű és gyors internet nélkül. Sőt a kisfalvakban bizonyos mértékig az eltűnt kulturális/közösségi tereket is képesek pótolni, a személyzet szívesen segít az olvasóknak informatikai problémáikban, de akár tanácsot is kérhetnek tőlük.
