A passzív-agresszív személyiséggel a lehető legnehezebb együttműködni, hiszen csak a legritkább esetben fejezi ki egyet nem értését, csupán hallgat és ellenáll, mint egy szabotőr, akadályozza, hogy a folyamatok jól haladjanak. Ez pedig különösen nehéz egy munkahelyen, ahol gyakran több ember közös munkája vezethet csak megfelelő eredményre. Lássuk, hogy mit tehetünk.
Fotó: iStock.com/shironosov
Ismerjük fel
Eleinte talán nem egyértelmű, hogy passzív-agresszív személyiséggel van dolgunk, gyakran nehéz felismerni, sőt az is lehet, hogy egyszerűen nem vesszük komolyan az egyértelmű jeleket sem. A legkönnyebben úgy ismerhetjük fel ezt a személyiségtípust, ha megfigyeljük a többi munkatársunkkal való együttműködését, viselkedését, a munkahelyi kapcsolatok dinamikáját. Tipikus jegyei lehetnek a gyakori, mások kárára való gúnyolódás, az állandó szarkasztikus megjegyzések, amelyek nem visznek minket a problémamegoldás felé, sőt inkább megakasztják a folyamatokat. Fukarkodik a dicséretekkel, gyakran teret enged azonban kritikus megjegyzéseinek, ezzel elbizonytalanítva a körülötte, vele dolgozókat. Az is előfordul, hogy egyet nem értése jeléül egyszerűen megtagad egy-egy feladatot, ezzel szinte szabotálva a munkafolyamatokat. Ha ezek a kellemetlen szituációk újra és újra előfordulnak egy adott ember esetében, akkor már biztosak lehetünk benne, hogy passzív-agresszív személyiséggel van dolgunk.
Próbáljuk megérteni
Egy munkakapcsolat esetében sajnos ritkán van esélyünk arra, hogy egyszerűen megszakítsuk az együttműködést az illetővel, ahogy arra is, hogy megváltoztassuk a személyiségét – és valójában ez nem is a mi dolgunk –, így egyetlen dolgot tehetünk: megpróbálunk a viselkedése mögé látni, és megtanuljuk kezelni. Könnyen lehet, hogy a viselkedés mögött bizonytalanság húzódik, a munkahelyi kihívásoktól való félelem. Míg mást egy ilyen helyzet megbénítana, belőle inkább ellenállást vált ki, sőt gyakran ellenséges viselkedést is, még akkor is, ha ezt kedves, barátságos hanggal leplezi.
Segít az empátia
Bár nem a mi dolgunk, hogy megváltoztassuk egy viselkedési zavaros munkatársunkat, a saját boldogulásunk érdekében is fontos, hogy megtaláljuk vele a közös hangot. Empátiával és türelemmel tudunk javítani a közös munkafolyamatokon. Ha ellenállásba ütközünk, próbáljuk kideríteni, hogy ő mit találna helyes megoldásnak, törekedjünk arra, hogy találjunk egy olyan középutat, amelyben ő is kellőképpen kényelmesen érzi magát, annyira, hogy kevésbé lesz ellenálló.
Fotó: iStock.com/ fizkes
Ne hagyjunk támadási felületet
A legfontosabb azonban az, ha saját érdekünkben nem hagyunk támadási felületet, nem adunk lehetőséget az illetőnek, hogy fogást találjon rajtunk. Legyünk magabiztosak, álljunk ki az igazunkért, de maradjunk együttműködőek, fogalmazzunk mindig nagyon pontosan, minden részletre kitérően, és próbáljunk kizárólag az adott feladat megoldására koncentrálni. Ne hagyjuk, hogy egy másik ember ellenséges viselkedése hatással legyen a munkánkra, azt pedig főleg nem érdemes engednünk, hogy a hangulatunkra is rányomja a bélyegét, hogy elveszítsük önbizalmunkat az állandó ellenségeskedés miatt. Jusson eszünkbe: könnyen lehet, hogy mindennek a kiváltó oka éppen a másik fél önbizalomhiánya.
