Nos, nem csigázzuk tovább a kíváncsiságot, a kismamák, a babával, kisgyerekkel otthon lévő, gyesen lévő anyukák a legszorgosabbak. Egészen pontosan 541 percet, vagyis több mint 9 órát fordítanak takarításra, háztartási munkára naponta. Ez az idő már 10 évvel ezelőtt is hasonlóképpen magas volt, akkor 511 percet szenteltek az otthonukra a gyeses kismamák, de ez az idő a számok szerint tovább emelkedett.
Szerintünk ugyan egy cseppet se pozitív a változás, ha másért nem, akkor azért, mert ebből a statisztikából az derül ki, hogy nem csökkent a nyomás az otthon lévő nőkön – nem kaptak több segítséget, nem lett egyenlőbb a házimunka terén a teherviselés.
A nem gyesen lévő nők tíz évvel ezelőtt is több időt fordítottak a háztartási teendők elvégzésére, míg a férfiak átlag 79 percet, addig a nők 154 percet dolgoztak otthon. Ezek a számok csak kicsit javultak: a nők háztartásra fordított átlagideje maradt, a férfiak azonban 10 perccel több időt hajlandóak ilyen típusú feladatokra áldozni.
Fotó: iStock.com/didesign021
A tanulóknál is hasonlóképpen alakulnak az adatok. A lányok 76 percnyi házimunkát végeznek, míg a fiúk otthoni munkavégzése nem éri el a 45 percet.
Mindez önmagában még mindig változtatásra vár: Jó lenne olyan társadalomban élni, ahol a közös élettérből fakadó feladatok elvégzése nem hárulna aránytalanul nagy mértékben az egyik nemre.
Várakozás van bennünk a közgondolkodás változására is, mert a kismamák otthoni feladatvállalása nem feltétlenül arról szól, hogy ennyi munkát AKARNAK végezni, sokkal inkább arról, hogy azt sulykolja a környezet, ha már egyszer otthon vannak, akkor ezt a csip-csup házimunkát igazán elvégezhetnék. Mindezt persze azért olyan könnyű elvárni tőlük, azért könnyű nyomást gyakorolni rájuk, mert alapvetően (nem mindenki, de nagyon sokan) kevésbé érzik értékesnek önmagukat a közös utód otthoni gondozása során, mint bármilyen egyéb, nem otthon végzett munka elvégzése alatt. Kiszakadtak abból a közegből, ahol addig biztonságosan mozogtak, ahol hatékonynak érezték magukat, és egy teljesen ismeretlen terepen kellene (azonnal) jól működniük.
Annak ellenére, hogy van változás ugyan, a jövő nemzedékének felnevelésének ÉRTÉKE még mindig nem eléggé hangsúlyos a közgondolkodásban. Ha így lenne, akkor a fiatal anyukák mernék fontosnak érezni magukat abban az időszakban is, amikor nem keresnek kézzelfoghatóan pénzt, nem gyarapítják a bankszámlát, csupán nevelik, gondozzák a gyerekeket, az új generációt. Ha értékesnek éreznék a gyereknevelés mentén végzett munkát, nagyobb erővel mernének kiállni önmagukért, az egyenlő teherviselésért vagy azért, hogy legyen módjuk néha elengedni a gyeplőt. Mernének időt kérni önmagukra. Pihenni. Regenerálódni, kisimítani borzolt idegrendszerüket. Elengedni az anyasággal (háztartási terhekkel) kapcsolatos felelősséget. Mernének közösségbe menni, kimozdulni, napi kilenc óra takarítás (robot) helyett egy-két órát önmagukra fordítani.
Fotó: iStock.com/ monkeybusinessimages
Nem könnyű persze a változás, mert az anyaság önmagában fordítja ki sarkaiból a nő addig ismert világát. Újra kell határoznia önmagát, szerepeit. Fel kell mérnie teherviselése határait is. És néha a falig (a szakadék széléig) elmennek, de nem kérnek segítséget. Ha meg kérnek, nem biztos, hogy pozitív a környezet reagálása, hiszen otthon vannak, az a kis felmosás, porszívózás, vasalás igazán belefér. Ahogy belefér a napokon át tartó lázcsillapítás, orrtörlés. A maszatos kezek, arcok mosdatása, a levegőztetés, a főzés, a főzelékek pépesítése, az alapanyagok beszerzése, a meseolvasás, a játékkosár újra és újra és újra összerakása. A rendrakás. Az újra rendrakás. Az éjjelezés. A reggelezés. A napközbeni műszak. Anyaság a nap 24 órájában, házvezetőnő szerep felvállalása napi ugyanennyi ideig. Elismerés nélkül. Nyomás alatt, elvárásokkal nehezítve. Sürgetésekkel nehezítve, árgus szemek kereszttüzében, köszönöm nélkül. Szabadság nélkül, betegszabadság nélkül, szünet nélkül. Évekig.
Pedig a KSH adatokból az is szépen kiderül, hogy ennek a munkának bizony értéke van, egynegyedével megugrana a GDP, ha mindezt a helyén kezelnénk.
Úgy kellene kezelni.
