Azt már mi is többször megírtuk, hogy a másokkal való kedves viselkedés az egyik legegyszerűbb módja annak, hogy szebbé tegyük mások és a saját életünket is, ezzel javíthatunk a közérzetünkön, a hangulatunkon, és közelebb kerülhetünk ahhoz, hogy boldogabb legyen az életünk. A kutatók most arra voltak kíváncsiak, hogy a kedvesség hogyan hat az agyunkra.
Fotó: iStock.com/Obencem
Kétféle kedvesség, kétféle hatás
A kísérletben részt vevők agyi tevékenységét vizsgálva a tudósok megállapították, hogy a kedvességnek kétféle formája is létezik. Az egyik, amikor azért segítünk valakinek vagy azért vagyunk kedvesek valakivel, mert bízunk benne, hogy az majd viszonozza valahogy ezt a figyelmességet más segítséggel. A másik pedig az, amikor önzetlenül vagyunk kedvesek, anélkül hogy bármilyen viszonzást várnánk cserébe.
Bizonyára nem meglepő, hogy ez utóbbi az, amelyik valódi boldogságérzéssel jár. Igen, az utóbbi, az önzetlen kedvesség az, amelyik az agyunkban is aktiválja a jutalomközpontot – lényegében azt is mondhatjuk, hogy ezt kapjuk azért, amiért valakinek azért segítettünk, mert megtehettük, mert adni szerettünk volna neki valamit, ami nekünk van, neki pedig szükséges volt (például étel, ruha, idő, figyelem… stb.).
A kétféle kedvesség persze átfedésben van, legalábbis az agyműködés vizsgálata erre a következtetésre juttatta a tudósokat. Vagyis adni, segíteni minden esetben jó dolog, de a megfigyelés szerint tehát a legjobb, ha önzetlenül tesszük.
