Ha a hét minden munkanapján bent vagyunk a munkahelyünkön, minden apróbb ügy elintézése miatt szabadnapot kell kérnünk: így tudunk orvoshoz menni, ügyet intézni, bankban sorban állni, és még sorolhatnánk. Nincs időnk magunkra, sportra, barátokra, nincs egyetlen nyugodt reggelünk sem, rohanunk, és próbálunk mindent beszorítani a hétbe, amit be kell. Az új-zélandi vagyonkezelő cég vezetésénél ugyanezeket a panaszokat hallották dolgozóiktól, ezért tavasszal bevezették két hónapos időtartamra a négynapos munkahetet, és figyelték, mi történik. A cég alapítója, Andrew Barnes abból az elméletből indult ki, hogy ha ad egy szabad hétköznapot a dolgozóknak, akkor a maradék négy napban hatékonyabban, eltökéltebben dolgoznak majd. Így is lett.
Fotó: iStock.com/nortonrsx
A hálás munkaerő jobb munkaerő
A kísérlet bevált: a cég minden foglalkoztatottja kevesebb stresszről számolt be, miközben a munkájukkal elégedettebbé váltak, és épp ezért jobban, hatékonyabban, motiváltabban dolgoztak abban a négy napban. Azt az egy napot valóban személyes és családi ügyeik elintézésére fordították, ettől pedig az egész életüket jobbnak érezték. Munkakedvük – ahogy attól az engedékeny főnököket félteni szokták – nem csökkent, ahogy a hatékonyságuk sem, nem „kaptak vérszemet”. A cég végül annak, aki szerette volna, továbbra is engedélyezi a heti négynapos munkahetet, mert bevált.
A túlórák kockázata
Több tanulmány is rámutatott már arra, hogy a hosszú munkaidő igazából nem tesz jót. Minél több munkaórát dolgozik valaki, az egészsége annál nagyobb veszélybe kerül: a stroke, a szív- és érrendszeri betegségek, de a cukorbetegség is gyakoribb a körükben. Ráadásul azok, akik heti négy napot dolgoznak, vagy ötöt, de csak hat órában, jobban összetömörítik a munkájukat, és épp olyan hatékonyak, mint azok, akik nyolc óránál többet is bent töltenek az irodában.
