Révész Géza szerint a talentum legfontosabb tulajdonsága a produktivitás, éppen ezért tehetségről mint olyan gyerekek esetében még nem is érdemes beszélnünk, így a pontosabb megfogalmazás a „tehetségre irányuló hajlam”. Ez alól csupán a zenei tehetség képez kivételt.
Fotó: iStock.com/VYCHEGZHANINA
Az egyik legismertebb meghatározás a tehetséggel kapcsolatban még 1972-ből származik, és Marland nevéhez köthető. Az USA-ban ez volt az első, tehetségre vonatkozó definíció, amit hivatalosan is elfogadtak, és amelynek hatására az összes államban tehetséggondozó programokat indítottak. Maga a definíció a következőképpen hangzik:
„Tehetséges gyerekeknek számítanak azok, akikről szakemberek valamilyen kimagasló adottságot, tényleges vagy potenciális képességeket állapítanak meg, amely révén rendkívüli teljesítmények megvalósítására alkalmasak egy vagy több itt felsorolt területen:
- általános intellektuális képesség;
- specifikus iskolai tanulási képesség;
- kreatív gondolkodás;
- vezetői adottságok;
- művészi adottságok;
- pszichomotoros képességek.”
Feldhusen 1985-ben így vélekedett erről:
„Gyermek– és serdülőkorban a tehetség olyan pszichológiai és testi adottságokat (prediszpozíciókat) jelent, amelyek lehetővé teszik a tanulóévekben a kiemelkedő ismeretelsajátítást és teljesítményt, felnőttkorban pedig a magas szintű teljesítményt, alkotást.”