Siker

Két kézzel dirigálják a tempót és a ritmust: a karmesterek nyomában

Háttal állnak a közönségnek, mégis ők az egyik legfontosabb szereplői a hangversenyeknek. A karmesterek vezetik a zenekart kézmozdulatok és egy megszokott jelrendszer segítségével, irányítanak a próbákon és az előadások alatt is. A hangzás, a tempó és a ritmus is tőlük függ, egy-egy darabba szívüket és lelküket is beleteszik. Ők döntik el, hogy egy zenemű hogyan szólaljon meg, stílust és karaktert adnak a darabnak. Ez az ő művészetük, a karmesterek művészete.

A legtöbben azt gondolhatjuk a karmesterekről, hogy ők azok, akik a zenekar előtt, a közönségnek háttal állva irányítják a zenei előadást – egy pálca segítségével két kézzel mutatják a zenészeknek, hogy mikor, ki és hogyan játsszon. Fontos szerepet töltenek be egy zenekar életében ezen túl is: ők határozzák meg a tempót, a ritmust és ez az előadás egyik legfontosabb alappillére. Emellett a karmesterek fontos döntéseket hoznak, amelyek révén kialakul egy-egy darab stílusa, karaktere, a saját elképzeléseiket valósítják meg a színpadon, és ez az ő művészetük, a karmesterek művészete.

Fotó: iStock.com/cyano66

Fotó: iStock.com/cyano66

Két évszázada dirigálnak

A mai értelemben vett karmesterség a 19. században alakult ki. Viszont olyan énekmesterek, karvezetők, zenekarvezetők, akik diktálták a tempót az előadások alatt már a 15–16. században is léteztek. Az egyik legnevezetesebb, legismertebb dátum a karmesterek történetében 1820, amikor Louis Spohr kezében egy pálcával (ami valójában egy hegedű vonója volt) ütötte az ütemet. (Wikipédia)

Ezt követően szinte pillanatok alatt jelentek meg a karmesterek. Többek között annak köszönhető ez a gyors fejlődés, mert ebben az időben megnőtt a zenekarok létszáma is, a zeneszerzők által komponált zeneművek pedig egyre bonyolultabbakká, összetettebbekké váltak. Valamint a karmesterek révén a közönség könnyebben tudott „arcot csatolni” egy-egy előadáshoz, koncerthez – volt valaki, akit lehetett dicsérni egy jó előadás után, vagy szidni, ha éppen rosszul sikerült. Sokáig a zeneszerzők egyben karmesterek is voltak, mint például Felix Mendelssohn, Hector Berlioz és Richard Wagner. Mára kialakult, hogy a karmesterek vezénylése a zenekar irányításán túl a közönségnek is szól. Az egyes mozdulatokkal fel tudják hívni a nézők figyelmét arra, hogy hol érdemes esetleg fokozottabban figyelni, segíthet azonosulni a zenemű által kifejezett érzelmekkel, mintegy megkönnyíti a kapcsolatteremtést a karmester az előadás és a közönség között.

Fotó: iStock.com/Wisky

Fotó: iStock.com/Wisky

Magyar karmesterek – a teljesség igénye nélkül

Rengeteg külföldi és magyar karmester dolgozott és dolgozik a mai napig, közöttük szép számmal vannak, akik akár világhírre is szert tettek tehetségük, tudásuk és kreativitásuk vagy személyiségük révén. Erkel Ferenc, Liszt Ferenc, Lehár Ferenc mellett olyan nevek juthatnak eszünkbe, mint például Ferencsik János, Fricsay Ferenc, Lendvay Kamilló, Kocsis Zoltán, Schiff András, Oberfrank Péter vagy Fischer György, Fischer Ádám és Fischer Iván. Néhány név csak a sok közül, akik többek között karmesterként is nagyszerűt, maradandót alkottak.

A témával Kották mögött címmel és sztárvendégekkel foglalkozik a Ridikül ma is 17.05-kor kezdődő adása a Dunán. A stúdióban beszélget Somos Csaba, Kesselyák Gergely és Hámori Máté, valamint meglepetésvendég is érkezik hozzánk.

A tegnapi adást ezen a linken nézhetjük meg, vagy 21.35-kor a Duna Worldön és 7.40-kor a Dunán.