Attól kezdve, hogy megszületünk, életünk regényének főszereplői és helyenként írói vagyunk. Miért is ne tekinthetnénk egy kicsit külső szemmel a történetünkre? A kutatások szerint sokat segíthet életünk megértésében és az esetleges változtatásokban, hogyha egyes szám harmadik személyben írjuk le a velünk történő eseményeket. Álljon itt ehhez két gyakorlat, Kim Schneidermann tollából.
pexels.com/Bruce Mars
Miről szólt az előző fejezet?
Képzeljük el magunkat mint saját személyes narratívánk főszereplőjét. Írjunk legalább 8-10 mondatnyi fejezet-összefoglalót harmadik személyben a 2018-as évről. A következő kérdések segíthetnek a megfogalmazásban.
Ha az életem regény lenne, akkor az előző fejezetnek (vagyis 2018-nak) mi lenne a címe?
Miről szólna?
Kérdések:
Mutassuk be a főszereplőt, amikor elkezdődik a fejezet (2018. január).
Mik voltak a főbb feszültségek és kihívások ebben a fejezetben?
Hogyan értelmezte és válaszolta meg a főszereplő ezeket a kihívásokat?
Mit tanult ebből a tapasztalatból?
Mi volt a fejezet csúcspontja? Ha több mint egy, írja le az első két legfontosabb eseményt. Miért voltak jelentőségteliek?
Melyek voltak a fejezet főbb témái? (Például újjászületés, elengedés, a valóság elfogadása, önkifejezés, önismeret, önbecsülés, az alapok megteremtése, túlélés, leküzdés, hit és kétség, felnőtté válás.)
Ha 2018 egy daltéma lenne, mi lenne az?
Miről fog szólni a következő fejezet?
Ha az életem regény lenne, milyen címet adnék a 2019-es fejezetnek?
Miről szólna? (Legalább 10 mondatban foglaljuk össze, ha elakadunk, vegyük elő a kérdéseket.)
Ki a főszereplő?
Mit szeretne?
Mi áll az útjában?
Mi az, ami kockán forog? Mi a dolgok tétje?