– Mi vezetett idáig? Mi a személyes történeted?
Fotó: Pancsa Emese
– Izgalmas utazás volt ez az időszak. Nekem egészen hosszú, hiszen közel 10 évvel ezelőtt ültem először az akkori főiskola padjaiban. Tanulmányaimat közgazdasági alapszakon kezdtem. Ennek a szaknak a célja, hogy az alulról történő szerveződéseket, a helyben történő döntéseket segítse elő. Munkahelyeket teremt, életminőséget javít, egyfajta pozitív gazdasági spirált indulkál. A tanulmányaim alatt az akkori turizmus kutató műhelyben lehetőséget kaptunk egy komplex élmény és látogatóközpont koncepcióinak kidolgozására. Ekkor fogalmazódott meg bennem az a vágy, hogy teljes egészében részese lehessek az alkotó folyamatnak és a koncepció felállításán túl szerepet vállalhassak a kreatív tervező szakaszban is.
Fotó: Pancsa Emese
– Így lettél művész?
A közgazdasági diploma megszerzése után egy művészeti képzésbe vágni olyan döntés volt, amelyet sok meg nem értettség övezett, hiszen pályát módosítottam, még mielőtt elkezdtem volna valamit. Így kerültem a környezetkultúra szakra, ahol lehetőségem volt felfedezni a szakterületek közötti átfedéseket, együttműködési lehetőségeket. Egy év múlva már Hollandiában voltam cserediák miközben start up ösztöndíjból fejlesztettük a projektet. Ezalatt az időszak alatt fejlesztettük azt a zöld városi koncepciót, amely a mesterszakos diplomamunkám lett és amelynek köszönhetően szeptembertől már doktori képzésben kutathatom a szakmai határterületeket design és építészet között.
Fotó: Pancsa Emese
– Milyen terveid vannak erre az évre és hosszútávra?
A designereknek és az építészeknek napjainkban együtt kell egyfajta ökoszisztéma tervezőkké válniuk. A Földünknek abban a civilizációnk fejlődésével járó, felgyorsuló „el- és felhasználásában”, amit nem tudunk megfékezni, tervezői felelősségemet érzem a változásban való részvételre. Ezen ambícióm okán szeretném a doktori iskola falai között megtalálni és kiművelni a készségeimet arra, hogy tevékeny résztvevője lehessek a reakciónak és a változásnak. Ökológiai és gazdasági jelentősége is van tervezői munkánknak és környezetünk formálásának. Foglalkoznunk kell a minket körülvevő áramlásokkal nem csak a szolgáltatások, vagy éppen az energiaforrások szintjén. Figyelmet kell fordítani a hétköznapjainkat meghatározó rutin tevékenységekre és proaktív javaslatokat tenni azok megváltoztatására. Látjuk a következményeit a jelenlegi tevékenységünknek, amelyre reagálva új lehetőségeket formálhatunk. A számomra legfontosabb témakörök a fenntarthatósághoz kapcsolódó lehetőségek, az egyéni felelősségvállalás elősegítése. Olyan projektek kidolgozása akár formaterv, akár építészeti lépték kapcsán, amelyeknek egyszerre van a felhasználó számára személyes és közösségi szinten is értelmezhető pozitív hozadéka.
