Barátai mindent megtettek, hogy lebeszéljék Ballesterót a képtelen utazásról, de ő hajthatatlan maradt, dacára annak, hogy még a portugál hatóságok is figyelmeztették: ha bajba kerül és visszafordul, nem valószínű, hogy beengedik az országba, melyet most elhagyni készül.
Fotó: Juan Manuel Ballestero
Az Atlanti-óceánt keresztülvitorlázni még ideális körülmények közt, profi felszereltséggel sem egyszerű, Ballestrónak pedig távolról sem állt rendelkezésére minden szükséges eszköz az úthoz. Többek közt az üzemanyaga is kevésnek bizonyult, jobbára a szelek szárnyán volt kénytelen közlekedni. Ehhez vegyük még hozzá az ijesztő egyedüllétet, közel három hónapon át.
Szerencsére tengerészünk élete nagy részét vitorlázással töltötte, kis vitorlását is azért vásárolta 2017-ben, hogy körbehajózza vele az egész világot. És akkor jött a koronavírus.
Hazafelé, a végtelen óceánon Ballestero úgy érezte, a „legnagyobb szabadság börtönébe” van bezárva. Egyedüli társai a fel-felbukkanó delfinek voltak. Elmondása szerint a hit általi alázat tartotta benne a lelket.
Amikor június 17-én megérkezett Mar del Plata kikötőjébe, hősnek kijáró ünneplésben részesítette az őt fogadó tömeg. Miután vírustesztjei negatív eredményt mutattak, végre hazája földjére léphetett.
