Siker

Nyúltartás felelősen

Minden húsvétkor elhangzik a gyerekek szájából a kérés: hadd legyen idén nyulunk! Hacsak nem vagyunk rá felkészülve, hogy hosszú távon elhelyezzünk, etessünk és gondozzunk egy állatot, akkor járunk el jól, ha nemet mondunk.

Megszoktuk, hogy ha kér valamit a gyerek, ráadásul egy cuki állatot, aki a közvélekedés szerint nem zavar sok vizet, és tartani sem bonyolult, akkor egy idő után beadjuk a derekunkat. Mert mit ér a húsvéti készülődés és ünneplés nyuszi nélkül? Vajon miért gondoljuk ezt? Mert a gyerek már unja a csokinyuszikat? Vagy még a csokitélapók sem fogytak el mind? Vagy így, a karácsonyt magunk mögött hagyva nincs más ötletünk? Vajon miért lett kvázi kötelező ilyenkor ajándékokkal elhalmozni a gyerekeket, és minimum egy kisnyuszit elé tenni ketrecben? Enélkül nem lehet boldog? Dehogynem!

Semmit sem tudunk a nyúltartásról

Mégis rengeteg szülő rohamozza meg ilyenkor az állatkereskedéseket, a tenyésztőket, még a zugárusokat is, akik jókor akarnak pénzt keresni a könnyen szaporítható állatokkal. Sőt, ha a gyerkőcnek extra kívánsága van, még nagyobb összeget gombolhatnak le rólunk egy lógó fülő vagy kosorrú törpenyusziért. Sőt, hát egyedül biztos nem érzi olyan jól magát, legyen rögtön kettő! Kicsik, elférnek egy ketrecben. Apropó, ketrec: mindenkinek, aki felelős állattartásra törekszik, előzetesen tájékozódnia kéne arról, mekkora ketrec való a nyúlnak, egyáltalán: mekkorára fog nőni, milyen gyakran kell belőle kiengedni mozogni, milyen itató, etető való neki, hogyan kéne almozni, milyen betegségektől kéne megvédeni, mikor és hogyan kell a karmát vágni, fogát koptatni, és még sorolhatnánk. Mégis sok szülő csak úgy érkezik, hogy nyulat szeretne.

Fotó: iStock.com/shironosov

Fotó: iStock.com/shironosov

Kinek a felelőssége?

Egy gyerektől nehéz lenne elvárni, hogy ne vágyjon egy pihepuha, cukin szaglászó kisnyúlra. Nekünk, szülőknek kell használni az eszünket, és átgondolni, tényleg képesek vagyunk-e ellátni egy vagy több nyulat, és ha szaporodnak, azzal mit kezdünk.A nyúl ugyanis nem három napig, hanem 6–8 évig él, de egyes fajták még tovább. S ahogy az lenni szokott, még ha a gyerkőc meg is ígéri, hogy ő fogja gondozni, az esetek nagy részében húsvét után már egyre kevésbé lesz érdekes az állatka, és egyre nagyobb nyűg a rendben tartása. Kezdődik majd a szünet után az iskola, óvoda, jönnek a szürke hétköznapok, amikor senkinek sem lesz ideje lemenni nyúltápért, nagyobb ketrecért, nem lesz pénz állatorvosra, vagy idő arra, hogy a nyuszival foglalkozzunk, dédelgessük – ettől viszont az emberi társasághoz szokott állat depressziós lesz, a nem megfelelő tartástól pedig beteg.

Engedjük szabadon?

Sajnos több családban is úgy vélik, a nyúl a természetben is kiválóan elboldogul, hát ha meguntuk, csak kiengedjük a kertbe, és majd feltalálja magát. Csakhogy a legtöbb vásárolt nyúl életében nem járt a szabadban, egy ketrecbe születtek, ahonnan elvitték őket az emberek. Megszokták, hogy ott az itató, az etető, a vacok, ahová elbújhatnak. S bár természetüknél fogva találékony és óvatos állatok, semmi sem garantálja, hogy túlélik a szabadban, sőt. Ha találnak is táplálékot, megbetegedhetnek tőle, vagy kárt okoznak a veteményesekben, mivel nem tudnak ügyesen elbújni, könnyű prédái lesznek a ragadozóknak, vagy ha nem, akkor sincs családjuk, nincs egy közösség, ahová tartozhatnak. A túltenyésztett, törpe vagy hosszú szőrű fajták még nehezebben boldogulnak odakint, hiszen házi kedvencnek lettek szánva, és nem vadállatnak.

Fotó: iStock.com/David-Prado

Fotó: iStock.com/David-Prado

Gondolkodjunk előre!

Csak az vásároljon hát nyulat az ünnepekre, aki fel is van készülve a következő évekbeli gondoskodásra. Ha fel vagyunk, és  útközben nem rendülünk meg, nagyon boldogok lehetünk a nyuszival. Ezzel szemben a meggondolatlan vásárlásnak súlyos ára van. Bár a fővárosi állatkertben és több menhelyen is korábban húsvét után befogadták a „feleslegessé vált” nyuszikat, ők is rájöttek, hogy ez nem lehet megoldás, mert túl sokan élnek vissza vele. Az viszont igenis megoldás, hogy a nyúlért ácsingózó gyereket elvisszük egy – vagy több – nyuszisimogatóba. Ezek az ünnep körül százával nyílnak a városokban, és órákon át lehet dédelgetni, etetni, simogatni a nyuszikat. Ha nagyon megtetszettek, adományokkal hozzá lehet járulni a táplálásukhoz, és rendszeresen látogathatjuk őket. Így megmarad a nyuszizás élménye, mégsem fogadunk be örökre egy állatot, akit nincs időnk vagy lehetőségünk élete végéig szeretettel (!) gondozni.