Sabján Adrienn, Sikersztorik podcast, Fotó: MTVA/ Csöbör Tamás
Sabján Adrienn története kívülről klasszikus sikersztori. Közgazdászból lett cukrász, egy szeretetből készült születésnapi tortából kiindulva egy országosan ismert márka, díjak, könyv, saját üzlet lett pár év leforgása alatt. Ő mégis máshonnan közelít.
„Az, hogy van egy álmod, az nem elég. Nagyon sokszor nem lesz biztonság. Ez egy olyan mindset, amit meg kell tanulni.”
Adrienn szerint a Maslow-piramis második szintje – a biztonság – vállalkozóként egyszerűen nem létezik. Az önmegvalósítást célozza meg az ember, miközben tudja: nem lesz mindig kapaszkodó. A vállalkozás világa számára olyan, mint a tőzsde: egyik nap nyersz, a másikon veszítesz. És ezt nem csak elméletben kellett feldolgoznia.
„Volt olyan, hogy 250 ezer forintnyi sütit ki kellett dobnunk. Nyár volt, harminc fok, a pult kikapcsolva maradt. Reggelre elfolyt az egész.”
Ez nemcsak anyagi veszteség, hanem érzelmi is. Adrienn szerint azonban a kudarc feldolgozásának képessége elengedhetetlen. És ez nem való mindenkinek. Fel kell tudni dolgozni, hogy aznap pont veszítettél. A siker árnyoldaláról ritkán beszélünk – pedig létezik. Különösen a látható, közösségi médiában jelen lévő vállalkozók esetében. Miközben egy alkalmazott elmehet például szabadságra, kiéghet, pihenhet, a vállalkozóknak ezt sokszor nem „engedjük meg”. Mintha nekik nem lenne joguk elfáradni, vagy éppen kiégni.
„Ha valaki sikeres, elvárják tőle, hogy mindig topon legyen. Mindig posztoljon. Mindig jó legyen. Ez is a siker árnyoldala. Ha sikeres vagy, akkor mindig legyél sikeres.”
Ez a folyamatos jelenlét belső nyomást is teremt: tudja, hogy „kellene” posztolni, mert a platformok büntetnek, mégis ember maradna.
Ölvedi Réka és Sabján Adrienn, Sikersztorik podcast, Fotó: MTVA/ Csöbör Tamás
Amikor a beszélgetésben szóba kerül a siker definíciója, Adrienn megáll. Nem ad azonnali választ. Gyerekkori minták, traumák is benne vannak abban, hogy sokan – még komoly eredmények mellett is – semmisnek érzik azt, amit létrehoztak. Mások közben ámulnak, elismernek, ő pedig nem érti, miért. A végén mégis összeáll egy válasz.
„Nem tudom, mi a siker. Lehet, hogy a pénz. Lehet, hogy az, hogy jóban vagyok a gyerekeimmel. Hogy este belenézek a tükörbe, és azt mondom: boldog vagyok. Ha visszagondolok arra, min mentem keresztül, és már tudok nevetni a saját nyomoromon, az is egyfajta siker.”
Kapcsolódás, önazonosság, az út élvezete – Adrienn szerint ezek legalább annyira számítanak, mint a látható eredmények. És talán a legfontosabb mondat, ami sok nőnek felszabadító lehet:
„Nem kell mindent száz százalékra csinálni. A 80% sokkal erősebb.”
