Siker

„A siker nem pénz, hanem érzelmi állapot” – Horváth Patrícia: pofonokból tanultam meg boldognak lenni

Mi történik akkor, amikor a tested egyszer csak nemet mond? Amikor huszonévesen egy sikeres karrier küszöbén állva közlik veled: súlyos autoimmun betegséged van, és még az is felmerül, hogy el kell távolítani a vastagbeledet? Horváth Patrícia test-tudat tréner a Sikersztorik – Nők a csúcson podcastban megrendítően beszélt arról, hogyan lett a megfelelési kényszerből betegség, a mélypontból újrakezdés, a kétségből anyaság, a futásból pedig önterápia. A története egyszerre fájdalmas, inspiráló és nagyon emberi.

Horváth Patrícia, Sikersztorik podcast (Fotó: MTVA/ Horváth Péter Gyula)

Horváth Patríciát ma sokan sikeres nőként, életmódmentor­ként és test-tudat trénerként ismerik. De ő maga egészen máshonnan közelít a siker fogalmához:

„Kaptam már annyit, mint egy homokzsák”

– fogalmazott nevetve, majd rögtön hozzátette: a siker szerinte nem pénz vagy státusz kérdése:

„A siker szerintem egy érzelmi állapot, ahogy érezzük magunkat. Ebbe beletartozik a család, az egészség, hogy úgy éljük az életünket, ami nekünk jó.”

Pedig pályája elején távol állt ettől az egyensúlytól. Friss diplomás élelmiszermérnökként egy kenyérgyár vezetője lett, miközben folyamatos megfelelési kényszer hajtotta. A teste azonban idővel jelezni kezdett:

„Alapban egy lelkiismeretes, nem kicsit parentifikált típusú ember vagyok. Egyik napról a másikra elkezdett megjelenni a véres széklet, amit először nem mertem elmondani senkinek, mert szégyelltem.”

– mondta.

Súlyos autoimmun bélbetegséget diagnosztizáltak nála, a kezelés hatására meghízott, éveken át kórházból kórházba járt:

„Konkrétan szteroidokkal tömtek, amitől húsz kilót híztam. Akkora lett az arcom, mint egy hőlégballon. Én szidtam az életemet, sajnáltam magam, haragudtam a világra, gyűlöltem mindent és mindenkit.”

Patrícia ma már nyíltan beszél arról, hogy lelkileg is mélypontra került. A fordulópontot egy daganatos betegséggel küzdő ismerőse hozta el, amikor a műtét előkészítése alatt egyetlen mondatot mondott neki: „Én minden esőnek örülök, mert még egy nappal tovább éltem.”  Patríciában akkor valami átbillent.

Másnap saját felelősségére lemondta a műtétet, és teljes életmódváltásba kezdett:

„Nem akartam egy TAJ-szám lenni, hanem azt akartam, hogy legyen életem”

– fogalmazott.

Ölvedi Réka és Horváth Patrícia, Sikersztorik podcast (Fotó: MTVA/ Horváth Péter Gyula)

Táplálkozást tanult, mentális munkába fogott és futni kezdett. Ma már tizenhárom maraton és több mint ötven félmaraton van mögötte.

A betegséggel együtt egy másik fájdalmas mondat is érkezett: az orvosok szerint valószínűleg nem lehet gyermeke:

„Nem fogadtam el. Nem engedtem be az információt. Nem adtam lehetőséget B verzióra. Kevés dologban voltam annyira biztos az életemben, mint abban, hogy lesz egy kislányom.”

– mondta.

Gyerekkora óta biztos volt benne, hogy egyszer anya lesz, sőt azt is érezte, hogy kislánya születik. És végül valóban megszületett Zsanka.

A történet azonban itt sem lett hibátlan. A kislánya születése után párkapcsolati nehézségek következtek, és a teste ismét jelezni kezdett:

„Elkezdett újraindulni az autoimmun betegségem, és akkor az ember már tudja, hogy becsapja magát, mert nem a helyén van. Rájöttem, hogy mind a párkapcsolatért, mind az üzletért, mind a gyereknevelésért napi szinten tenni kell.”

Ma már azonban új párja mellett kiegyensúlyozott családi életben él. Patrícia szerint a boldogság nem állapot, hanem napi munka. Egy egyszerű képpel írta le mindezt:

„Ez olyan, mint amikor fölteszel egy vizet forralni. Energiát adsz neki, de ha lekapcsolod, kihűl. Folyamatosan energiát kell tenni mindenbe, hogy forrjon.”

Horváth Patrícia és Ölvedi Réka, Sikersztorik podcast (Fotó: MTVA/ Horváth Péter Gyula)

A saját életében azonban volt olyan időszak, amikor ő maga kimaradt a képletből. A recesszió, a hormonális változások, a menopauza kezdete és párkapcsolati hullámvölgyek miatt pluszkilók jöttek fel rá:

„Esténként bánatettem. Aztán futottam egy kicsit, és újra bánatettem. Szerintem ezt mindenki ismeri. Amikor viszont láttam magam egy interjúban, sírtam. Mondom: ez én vagyok? Ismét le kellett érnem a gödör aljára.”

– mondta őszintén.

Egy televíziós felvételen látott képe végül kijózanította. Az ötvenedik születésnapjára nem partit szervezett: lefutott ötven kilométert, miközben rászoruló gyerekeknek gyűjtött adományt. Aznap ott volt mellette a családja, a barátai és azok az emberek is, akiknek korábban segített:

„Azt hiszem, hogy ez az a boldogság vagy siker, ami nekem egy kerek ötvenet zárt”

– mondta.

Szerinte a siker végső soron nem más, mint hála. Otthon minden este „hála-játékot” játszanak: elmondják, miért hálásak az adott napon:

„Szerintem ahhoz, hogy valaki sikeres legyen, ahhoz a boldogságot a hálán keresztül tudja elérni.”

És talán ez Horváth Patrícia történetének legfontosabb üzenete: a siker nem azt jelenti, hogy nem esünk el – hanem azt, hogy újra és újra felállunk.

A Sikersztorik podcast teljes beszélgetése ide kattintva, a Ridikül.hu YouTube csatornáján látható.