Nagy Ágnes, Sikersztorik podcast (Fotó: MTVA/ Horváth Péter Gyula)
Nagy Ágnes sokáig úgy élt, ahogy rengeteg nő. Előbb a gyermeke, aztán a család, a munka és mindenki más volt fontosabb saját magánál. Egyedül nevelte a fiát, dolgozott, helytállt, miközben saját igényeit szinte teljesen háttérbe szorította. A Sikersztorik podcast vendégeként mesélt arról, hogy ma már pontosan látja: a diagnózis előtt valójában önmagát veszítette el:
„Mindenki fontosabb volt. Mindig az volt a fontos, hogy mások mit fognak mondani. A saját igényeimet, a saját érzéseimet mindig háttérbe szorítottam.”
A fordulópontot egy olyan testi jelzés hozta el, amelyet szerencsére nem hagyott figyelmen kívül. Bár először negatív eredményt kapott, egy évvel később már rosszindulatú daganatot diagnosztizáltak nála. A műtét, a kezelések és a bizonytalanság hónapjai következtek:
„A rák nem fog bekopogtatni, hogy ‘Csókolom, szabad-e, most jókor jövök?’ Az berúgja az ajtót. Ott kíméletlenül padlóra küldi az embert.”
Ágnes ugyanakkor hangsúlyozza: az ő története éppen azt bizonyítja, mennyire sokat számít az időben felfedezett betegség:
„Az időben felfedezett emlődaganat ötéves túlélési esélye 95 százalék. Ezért mondom mindig: az idő, az idő és az idő.”
Ölvedi Réka és Nagy Ágnes, Sikersztorik podcast (Fotó: MTVA/ Horváth Péter Gyula)
A beszélgetés egyik legerősebb része talán az volt, amikor arról mesélt, hogyan alakult át a saját magához fűződő viszonya. Ma már előadásain gyakran megkéri a résztvevőket, sorolják fel életük öt legfontosabb emberét. A legtöbben azonban saját magukat még ekkor sem említik:
„Nagyon kevés ember teszi fel a kezét, amikor megkérdezem, hogy benne vagy-e te magad ebben az ötben. Pedig saját magunknak kellene az elsőknek lennünk. Ez nem önzés. Ez egészséges önszeretet.”
A diagnózis után fokozatosan megtanulta azt is, hogy nem kell minden terhet egyedül cipelnie. Ma már nem zavarja, ha néha mosatlan marad a konyhában, mert tudja, hogy a feltöltődés legalább olyan fontos, mint a teendők kipipálása:
„Van, hogy szalad a lakás, ott van a mosatlan, de úgy vagyok vele, hogy az most pont jó helyen van. Nekem arra van szükségem, hogy leüljek a gyémántszemes kirakó elé vagy elmenjek sétálni. Attól leszek jobban.”
Nagy Ágnes, Sikersztorik podcast (Fotó: MTVA/ Horváth Péter Gyula)
A gyógyulás után nem sokkal rátalált a Mellrákinfó Egyesületre, ahol önkéntesként kezdett dolgozni. Ma már ezt tekinti az egyik legfontosabb küldetésének. Nemcsak saját történetét osztja meg, hanem cégekhez, közösségekhez jár előadásokat tartani, és igyekszik lebontani a mellrákot övező félelmeket és tévhiteket. Az önkéntes munka közben ráadásul olyan közösségre talált, amelyre korábban nem is számított:
„Éreztem, hogy nekem ezzel feladatom van. Nem véletlen kaptam ezt a betegséget. Csodálatos nőkkel sodort össze az élet. Fura ezt kimondani, de ezeket a barátságokat a mellráknak köszönhetem. Muszáj megtalálni a jó oldalát, ha lelkileg is túl akarjuk élni.”
Ágnes szerint a siker fogalma is teljesen átalakult benne. Korábban ő is úgy gondolta, hogy a siker pénzt, ismertséget vagy elismerést jelent. Ma már egészen mást keres:
„Ha csak egy ember elmegy szűrővizsgálatra az én történetem miatt, nekem az már siker.”
Ölvedi Réka és Nagy Ágnes, Sikersztorik podcast (Fotó: MTVA/ Horváth Péter Gyula)
Éppen ezért arra biztat minden nőt, hogy a szűrővizsgálatot ne félelmetes kötelezettségként, hanem önmaguk iránti szeretetként éljék meg:
„Fogjátok meg a lányotok, anyukátok vagy a barátnőtök kezét. Menjetek el együtt szűrővizsgálatra, aztán üljetek be egy sütire, és ünnepeljétek meg magatokat, hogy tettetek magatokért.”
A beszélgetés végére világossá vált: Nagy Ágnes számára a betegség nemcsak veszteséget jelentett, hanem egy teljesen új életfelfogás kezdetét is. Ma már tudja, hogy segíteni másokon csak akkor tud igazán, ha közben önmagára is figyel. Küldetése pedig egyszerre egyszerű és óriási jelentőségű: minél több nőhöz eljuttatni azt az üzenetet, hogy a saját életükért hozott döntéseiknek valódi súlya van:
„Rájöttem, hogy van hatásom a saját életemre. Nem csak túlélni akartam, hanem élni. És ez a legnagyobb ajándék, amit ez az út adott nekem.”
