Piroska Tímea, Sikersztorik podcast (Fotó: MTVA/ Szép Ábel Norbert)
Mit jelent számunkra a siker?
Piroska Tímea szerint a siker fogalmát nem árt újragondolni. Nem feltétlenül a pénz, a pozíció vagy a látványos eredmények jelentik. Ő inkább a kiteljesedést érti alatta: azt, amikor megtaláljuk azt a területet, amelyben jól érezzük magunkat, és amelyben valóban használni tudjuk a saját erőforrásainkat:
„Én szeretek a sikerre úgy gondolni, mint a kiteljesedésre. A pozitív pszichológia eszköztárában létezik ez a fogalom, a flourishing, aminek több tényezője van, de alapvetően az a belső erőforrásom megtalálása, amiben jól érzem magam, amiben ki tudok teljesedni.”
Csakhogy már gyerekként megtanulhatjuk, hogy óvatosan bánjunk a vágyainkkal. A „járt utat járatlanért el ne hagyj”, a „fő a biztonság” vagy a „ne vágyj túl nagyra” típusú mondatok lassan rögzíthetik bennünk, hogy jobb nem kockáztatni, nem kilógni, nem túl sokat akarni.
Pedig Tímea szerint éppen a kíváncsiság és a kísérletezés az, ami a fejlődés alapja lehet:
„Nagyon sok mindent ilyen rögzült szemléletmódban gondolunk, hogy én így születtem, ez vagyok, ennyit tudok. Holott hogyha egy picit más oldalról megnéznénk, akár ezt a fejlődési szemléletmódot behoznánk az életünkbe, hogy most itt járok, de képes vagyok tanulni és fejlődni, akkor azt gondolom, hogy el is hinnénk magunkról azt, hogy egyébként amit csinálunk, abban tök jók vagyunk.”
Ölvedi Réka és Piroska Tímea, Sikersztorik podcast (Fotó: MTVA/ Szép Ábel Norbert)
A saját magunkba vetett hit hiánya különösen erősen jelenhet meg az úgynevezett imposztorjelenségben. Amikor sikereink ellenére is azt érezzük, hogy nem vagyunk elég jók, csak szerencsénk volt, és egyszer majd mindenki rájön, hogy valójában nem értünk ahhoz, amit csinálunk.
Ilyenkor könnyen elindulhat egy ördögi kör: még egy képzés, még egy diploma, még egy bizonyíték. És amikor végre megszereztük, rövid ideig megkönnyebbülünk, majd kezdődik minden elölről.
„Nem az a baj, hogy tanulunk, mert szerintem ez tök fontos, hogyha szélesítjük a látókörünket, hanem az a baj, ha ezt azért csinálom, mert soha nem érzem magam elég jónak.”
Tímea saját magán is felismerte ezt a működést. Elmesélte, hogy volt olyan időszak az életében, amikor folyamatosan újabb tudást keresett, míg végül rájött: nem biztos, hogy még többet kell tudnia ahhoz, hogy elég jó legyen.
A belső kritikusunkat azonban nem feltétlenül lehet egyszerűen elhallgattatni. Tímea szerint nem is ez a cél. Inkább meg kell tanulnunk felismerni, amikor megszólal, és időt adni magunknak arra, hogy ne automatikusan az általa diktált módon reagáljunk. Tímeának például nagyon sokat segít az időkérés: ha valaki nála „megnyom egy gombot”, már nem akar azonnal végleges választ adni. Előbb megnyugtatja magát, és csak utána dönt.
A saját belső kritikusát ráadásul szinte látja maga előtt: egy elegáns francia hölgyként jelenik meg, aki könyörtelenül közli vele, hogy nem elég jó. A belső támogató hangját viszont sokáig nem találta. Egészen addig, amíg egy továbbképzésen fel nem tették neki a kérdést: milyen lenne az a személy, aki valóban hisz benne? A válaszhoz végül a Harry Potter egyik jelenete segítette hozzá:
„Az a támogató, akit McGalagony megtestesít az ő iróniájával, a megtartó terével, meg erejével, a jó kérdéseivel, hogy bízik abban, hogy minden úgy alakul. Ez pont olyan, mint amikor én az ügyfelekkel dolgozok.”
Azóta a francia hölgy mellé megérkezett McGalagony professzor is. Nem azért, hogy eltüntesse a kritikust, hanem hogy segítsen más szemmel nézni rá.
Piroska Tímea, Sikersztorik podcast (Fotó: MTVA/ Szép Ábel Norbert)
A kudarcokkal kapcsolatban Tímea sem hisz abban, hogy mindig erősnek kell mutatkoznunk. Ha valami fáj, azt meg kell élni:
„Én megengedem magamnak azt, hogy nagyon sajnáljam magam, és legyen nagyon rossz. Tehát akkor ez akár a sírással, a takaróba bekuckózással. És igenis sajnáljon engem az egész világ akkor, mert nekem most nagyon rossz! De utána mindig van egy új nap.”
Ezután pedig jön a mottó: megyünk tovább. Ehhez kapcsolódik az énhatékonyság fogalma is: mennyire hisszük el magunkról, hogy képesek vagyunk megoldani egy adott helyzetet. Ez nem ugyanaz, mint az általános önbizalom. Sokkal inkább az a belső meggyőződés, hogy ezt meg tudom csinálni – és ha valamit még nem tudok, megtanulhatom. Talán éppen ezért nem az a cél, hogy soha többé ne legyenek kétségeink. Hanem hogy felismerjük őket, és ne hagyjuk, hogy végleg meghatározzanak bennünket.
Ölvedi Réka és Piroska Tímea, Sikersztorik podcast (Fotó: MTVA/ Szép Ábel Norbert)
Piroska Tímea szerint ugyanis a régi hiedelmeink átírhatók. Az agy képes tanulni, új idegpályákat kialakítani, mi pedig újra és újra dönthetünk arról, hogyan szeretnénk továbbmenni:
„Ne fogadjuk el ilyen berögzült fix dolgoknak akár a hiedelmeinket, akár a gondolatainkat. Ne gondoljuk azt, hogy ezek nem megváltoztathatók. Sokkal inkább tekintsünk ezekre úgy, mint amik a mi fejlődésünket szolgálták vagy szolgálják, tehát hogy ezek újraírhatók.”
És talán ez az egyik legfontosabb üzenete: nem kell megvárnunk, amíg tökéletesek leszünk ahhoz, hogy jól érezzük magunkat abban, ahol tartunk:
„Dolgozni magunkon nem luxus.”
Hanem egy lehetőség arra, hogy egyre jobban megértsük magunkat, és végül ne a saját korlátaink, hanem a saját lehetőségeink határozzanak meg bennünket.
