Az ókori egyiptomiak növényi és állati eredetű festékeket is felhasználtak a hajfestéshez. Még halottaik haját is befestették, de az élők közt a legdivatosabb a mérgező ólommal, mésszel készült fekete hajfesték volt. Régészeti bizonyítékok támasztják alá, hogy már időszámításunk előtt háromezer évvel is színezték a hajukat a nők, méghozzá vörösre. Sokáig a henna, a sáfrány és az indigó volt a legfőbb növényi festékforrás, de a bogyós gyümölcsök, a tea, a dió héja és a kamilla is kedvelt volt. Az állatok vére, különböző olajok, zsírok, borok, a kénpor és a tojás is használatosak voltak, és nem csupán a nők, de gyakran a férfiak is festették a hajukat, szakállukat – még a vikingek is! A szőke hajszínt kedvelték leginkább, ahogy a kelták is, de később a nőkön évszázadokig nem számított illendőnek a mesterséges szőkeség.
Fotó: iStock.com/LightFieldStudios
Hosszú volt az út a mai hajfestékekig
A középkorban már a természetesség és a szerénység volt divat, de a nők ettől még tovább festették tincseiket. Divatos volt a Tiziano-vörös, ami már bonyolult receptúrát kívánt, és az ólmos fekete festék is sokáig sikkesnek számított. A lisztből készült hajpor és a divatos paróka egy időre könnyedén megoldotta a hajszínezés problémáját, de aztán az 1900-as évektől elkezdte hódító útját a hidrogén-peroxid. Hamarosan megjelentek a hajfestékek, és kikísérletezték a tökéletes technikát is. A káros anyagokat az utóbbi évtizedekben kezdték el csökkenteni a termékekben, de jó tudni, hogy a régi természetes megoldások ma is rendelkezésünkre állnak.
