A színek jókedvre deríthetnek és lehangolhatnak, emlékeket idézhetnek, és jelentéssel bírnak.
A kék felemelkedése
Egyes színeknek társadalmi, illetve spirituális jelentésük és jelentőségük van, erre pedig az egyik legjobb példa a kék. A kék tűnt fel a legkésőbb az ókorban használt színek közül a vörös, a fekete és a barna után. Az ókori Rómában a munkásosztály színeként tekintettek rá, és azok viselték, akik a társadalmi ranglétra alján álltak, míg a gazdagok fehéret, feketét és vöröset viseltek. A kéket állítólag olykor még arra is használták, hogy elijesszék vele az ellenséget. A kék jelentését végül a Szűz Mária-festmények segítségével sikerült transzformálni a 12. században, amikor ez lett a köpenyének a színe. Ahogyan terjedtek a festmények, úgy látták a színt egyre tisztelhetőbbnek.

Fotó: unsplash.com/rawpixel
A színkereskedők között komoly verseny folyt
A 13. században a kék és piros festéket áruló kereskedők között komoly harc folyt a vevőkért. Ennek a harcnak a részeként például Magdeburgban a vallási freskókon a pokol kék színűvé változott, Türingiában pedig a kereskedők arra beszélték rá az ólomüveggyártó mesterembereket, hogy az ördögöket is kékre fessék a hagyományos vörös vagy fekete helyett.
A festők csak néhány színből választhattak
Annak ellenére, hogy az évszázadok során sok lenyűgöző festmény született, csak a 19. század vége felé válogathattak szabadon a művészek a készen kapható festékek között. Ekkor jelentek meg az olcsó vegyületek, mint a krómnarancs és a kadmiumsárga, ezek pedig megszabadították a művészeket a színkeveréssel járó fáradalmaktól, az instabil festékkeverékektől, melyek színt váltottak vagy kifakultak az idők során.