Büszkeség Magyarországnak - Itt egy újabb...
Nem mindenki olyan szerencsés, hogy csodás anyóssal áldja meg az ég – és egyébként is, az anyós-meny kapcsolat mindig egy kicsit problémás, hiszen az édesanyák általában nehezen viselik, ha a fiuknak egy másik nagyon fontos nő is van az életében. Ha a mi anyósunk sem egy tündér, de nem szeretnénk emiatt folyamatosan konfliktust, fogadjuk meg az alábbi tanácsokat!
Le kell szögeznem, nagyon szerencsés vagyok. Szeretem az anyósomat, kifejezetten jó a kapcsolatom vele, a családom. De. De néha tényleg elviselhetetlen vele az élet.
Nézd meg az anyját, olyan a párja – vajon valóban igaz ez a férfiakra? Állítólag ugyanis a párválasztásunkat meghatározza a mintakövetés, miszerint a férfiak jellemzően olyan partnert keresnek, aki hasonló tulajdonságokkal rendelkezik, mint az anyjuk. A nőknél meg persze az apa személye lehet meghatározó.
Mert mindegyik anyóshoz vezet út – inkább az a kérdés, végig akarunk-e menni rajta. Ha úgy érezzük, megéri, akkor keressük meg a jó viszony alapköveit.
Bohózatokban, könyvekben és filmekben találkozhattunk már azzal a furcsa helyzettel, hogy a házasság nem kettő, hanem három emberről szól. Előfordul, hogy az erős anya-fia kapocs rányomja a bélyegét a párkapcsolatokra is, és észrevétlenül, de hármasban zajlik az élet. Ez a fajta kapcsolat meddig egészséges, és hol húzódik a határ?
A legtöbbünk elfogyasztott már legalább egy anyóst ezen a világon – természetesen vacsorára csak képzeletben tálaltuk fel. Az anyósok jók. Az anyósok hasznosak. Szerethetőek. Főleg, ha elég messze vannak, mondjuk Ausztráliában.
Az anyóssal való kapcsolat mindig egy kényes pont az életünkben. A párunkat szeretjük, vele akarjuk leélni az életünket, de ennek a hozadéka az is, hogy bekerülünk a családjába. Általában az apósokat könnyen kenyérre lehet kenni, az anyóssal való első találkozástól viszont mindenki retteg kicsit.
Anyósunk lehet a legjobb barátunk, az áldás, de lehet a legnagyobb ellenségünk is, rajtunk múlik. Rajtunk múlik?
