Ma már szinte elképzelhetetlen, mit jelentett annak idején, több mint 50 évvel ezelőtt a Táncdalfesztivál ennek az országnak.
Emlékszik még valaki a ’70-es és a ’80-as évekre? Akkor még nem voltak kütyük a rádión és a tévén kívül, ami azt jelentette, hogy esténként az egész ország a képernyőn keresztül izgulta végig a hazai vagy import sorozatok sztárjainak sorsát. Egyesével.
Vannak olyan zenék, amiket ha meghallunk, eszünkbe jut egy emlék, egy hangulat, feltör bennünk egy érzés, felidéződik egy arc, egy hely, egy történet. Rajongtunk, koncertre jártunk, végtelenített kazettán hallgattuk a kedvencünket, posztereket ragasztottunk a falra, és a farmerkabátunkra szúrt kitűzővel jeleztük, hogy melyik együttes zenéjét hallgatjuk a szabadidőnkben.
Lehet az ember úgy is egyedül, hogy közben vannak körülötte? Méghozzá éppen az a személy, akit a legjobban szeret ezen a világon...
Szívesen nosztalgiázunk a régmúlt idők szépségein, valahogy nem megy ki a retró a divatból. Idetartoznak a méltán népszerű táncdalfesztiválok is, ahol olyan dalokat adtak elő tehetséges énekesek, amelyek a mai napig a fülünkben csengenek az előadásukban.
Itt a szombat este, talán ma nincs kedvünk elhagyni a lakást, hiszen már nem olyan jó az idő, hogy egy kellemes teraszon ücsörögjünk. Hoztunk néhány tippet, amiktől az otthon töltött este is igazi szuper randiprogramnak tűnik.
Elég csak megéreznem a frissen darált kávé illatát, és máris látom magam előtt a hatalmas kávédarálókat a sárga cégtáblás boltban, a mellette sorakozó ajándékkosarakat és a világoskék köpenyes pénztárosnőket.
Hogy régen minden jobb volt, az nem kérdés. De vajon azért volt minden jobb, mert gyerekek voltunk? Mert minden lassabbnak és valódibbnak tűnt? Hová lettek a régmúlt idők karácsonyai? Azok a békebeli, bejglis-szaloncukros, illatos ünnepek?
