Nagyon sok mindentől függ, éppen mikor vagyunk éhesek, és mennyit eszünk. Van olyan, aki ha szerelmes, hetekig egy falat sem megy le a torkán, mások öröm- vagy éppen bánatevők.
Vannak jóevő és és rosszevő gyerekek. Sok mindent hozunk otthonról, jó és rossz szokásokat egyaránt, de szerencsére a gyerekek rugalmasabbak és könnyebben vesznek fel új szokásokat, mint a felnőttek.
Az 1980 és 2000 között születettek, azaz az Y generáció tagjainak étkezési szokásai már-már kétségbeejtőek. Fogalmunk sincs, hosszú távon mennyire roncsolja a sok mesterséges anyag a szervezetet, de sejtjük, hogy jót nem teszünk ezzel magunknak.
Ha viszonylag nagyobb súlytól szeretnénk megszabadulni, akkor érdemes egyszerűbb lépésekkel kezdeni, olyanokkal, melyek nem terhelik meg túlságosan a szervezetet.
Egy tökéletes világban persze már nem ennénk este hat után, tízkor aludnánk, s reggel hatkor talpon lennénk – ehhez képest a valóságban legtöbbünk számára ez az ideál kivitelezhetetlen, hiszen sokan vannak, akik hat előtt haza sem érnek.
Sokan ábrándozunk, micsoda ételkölteményeket ennénk, ha megtehetnénk! Arannyal futtatott fürjtojásokat, a világ legdrágább steakjét vagy éppen sztárséfek remekműveit? De vajon II. Erzsébet, aki bármit választhat, mit fogyaszt?
Szinte minden anyának megvan a maga bogara: ki arra allergiás, hogy a gyereke szépen egyen, ki arra, hogy köszönjön, vagy legyen jó tanuló, esetleg beszéljen helyesen és szépen. De tényleg muszáj minden apróságért rászólni a gyerekre?
Az elhivatott, ám nagyon különböző étkezési szokások követői olykor képesek vérre menő szócsatákat vívni azokkal, akik máshogy vélekednek. De miért nem tudjuk békén hagyni egymást?
