A legtöbben, ha a jógára gondolunk, csendet, lassú mozdulatokat és nyugodt, meditatív légkört képzelünk el. A technózenéről ezzel szemben egészen más jut eszünkbe: lüktető ritmus, klubhangulat, pörgős tánc. És mégis létezik egy jelenség, ahol ez a két világ nemcsak találkozik, hanem meglepően jól működik együtt: ez a technójóga.
Igaza van Petőfinek, amikor a vacogós, sötét napokon a meleg szobát, és az ott lobogó kályha fényét kínálja olvasójának boldogságkapszulaként.
A kishitűség alattomos, belülről emészti fel az embert. A kishitű ember sokszor a saját maga foglya, nem mer lépni, nem mer cselekedni, hisz a félelem megbilincseli. Fél a kudarctól, retteg az elutasítástól, attól, hogy mit gondolnak mások, és ez kihatással van a mindennapjaira. Holott, ha csak máshogy szemlélné a világot, minden megváltozhatna.
Mai vendégeink, életmódjukból adódóan naponta váltogatják, és élik meg a lassúságot és a gyorsaságot. Párhuzamosan képesek megélni a zajt és a csendet, a megfogható és a megfoghatatlan világot. Dolgoznak, de közben jógáznak, vagy olyan hobbit végeznek, ahol a lehető legnagyobb fantáziára és ellazult állapotra van szükség.
