A szerelem a múlhatatlan és kifogyhatatlan témák egyike. Minden bizonnyal örökké lesz ábrázolása mindenfajta művészeti ágban - legyen szó festészetről, szobrászatról, táncművészetről vagy éppen zenéről. De ahányféle ember, annyiféleképp tekintenek a művészek is erre az érzelemre.
Egy holland kutató-pszichológus, Hetty Rombouts összeszedte a szerelem öt univerzális lépését, hogy rávilágítson arra: szerelmesnek lenni könnyű és jó.
Van az a fajta szépség, ami annyira felkelti az ember érdeklődését, hogy azt érzi, ez a szerelem első látásra. Brit tudósok legalábbis erre jutottak.
Az ember az egyetlen faj, amelyik keresi a rekreációs félelmet. Ez a megszállottság pedig horrorfilmek megszületését eredményezte. De miért ijesztgetjük magunkat szándékosan egy amúgy is félelmetes világban?
Vajon meg lehet érezni ennek a fenséges érzésnek a közelségét, vagy akár az illatát?
A toxikus pozitivitás fogalmát vesszük górcső alá.
Azt szoktuk mondani, hogy szerelembe esünk. S ez valóban így van. A szerelem egyszer csak megtörténik, teljesen magától. Nem tudjuk befolyásolni. Meglátunk valakit, és mint valami mély kútba belezuhanunk a semmihez sem hasonlítható varázslatos érzésbe. Szerelmesek leszünk.
Bármi szépet is fedezzen fel az ember a másikban, ugyanaz megtalálható saját magában is. Néha észre sem veszi az ember, hogy milyen csodálatosan működünk.
