Több tízezer éves állattetemre bukkantak...
Felnőttkorban egy indokolt mennyiségű nárcizmus, önszeretet normális, lehetővé teszi, hogy az egyén tisztában legyen szükségleteivel, ezáltal pedig kiegyensúlyozottá váljék másokkal való kapcsolataiban.
Szokták mondani, hogy a mai negyvenesek az új harmincasok, hiszen fiatalosak, modernek, lazák, és lássuk be, tudnak valamit! Egy nő igazán 40 felett ismeri meg önmagát, és pontosan ettől válik olyan ellenállhatatlanná!
Sokan vannak, akik hiába szeretnének boldog párkapcsolatot, valahogy mindig ugyanolyan típusú, csalódással végződő viszonyokat vonzanak. Mit tehet az ember, ha szeretne kiszakadni az ismétlődő minták ördögi köréből?
Kívántuk már azt, milyen jó lenne, ha nagyobb önbizalmunk lenne? Biztosan több olyan ember is van a környezetünkben, akiknek mindig magabiztos a fellépése, és emiatt irigyeljük őket. Pedig mi is elérhetjük ezt, ha tudatosan törekszünk rá. Íme az egészséges önbizalom 4 alappillére, amelyet kellő kitartással megerősíthetünk magunkban.
A szingliség, az egyedülálló életforma szerencsére egyre kevésbé jelent megbélyegzett negatívumot, ám ettől még nem mindenki által vágyott állapot. No de, hogy lehet belőle átkerülni a „kapcsolatban” kategóriába?
Tudjuk, hogy csak úgy szerethetünk őszintén és feltétel nélkül valakit, ha önmagunkat is szeretjük. Önmagunk feltétel nélküli szeretete nélkül más(ok) feltétel nélküli szeretete szinte lehetetlen. Persze ez a folyamat nem megy egyik napról a másikra, több idő és hosszú út vezethet el odáig. Viszont nem lehetetlen! Talán már megérkeztünk, vagy éppen úton vagyunk...
Önmagunk szeretete, elfogadása a boldogsághoz vezető út egyik legfontosabb alapköve. Ehhez elengedhetetlen az önismeret – önmagunk megismerése és az összes pozitívnak és negatívnak ítélt tulajdonságunk elfogadása –, illetve olyan változtatások megteremtése, ami segít ahhoz, hogy közelebb kerüljünk a valódi önmagunkhoz. Mert sokan álarcot hordanak, nem vállalják...
Mindannyian szeretjük, ha mások kedvelnek minket. Ha jó véleménnyel vannak rólunk és szívesen vannak a társaságunkban. Ez teljesen természetes, a közösségi életforma szerves része – hiszen ezáltal tudunk beilleszkedni a társadalomba. Mégis, ha túlságosan függünk mások szeretetétől, az arról árulkodik, hogy önmagunkkal nem vagyunk teljes békében.
