New Yorkban telt házas sikert aratott a Most...
Az első szerelem semmihez sem hasonlítható. Új, intenzív, szenvedélyes, végletes. Sosem feledjük. Vannak, akik már tinédzserkorukban megtalálják az igazit, és velük élik le hátralévő életüket, ám ez a ritkább eset. Általában az első kapcsolat véget ér, hogy aztán keserédes tapasztalatokkal lépjünk tovább valami új felé.
Azt szokták mondani, hogy az első szerelmet sosem felejtjük el, hiszen az az, ami teljesen megváltoztat minket és onnantól kezdve más emberekké válunk.
Motoros macsók, pipiskedő csajok, koncertek, sör, szex, és emlékek arról, amikor egy Csepel vagy Pannónia az elérhetetlen álom volt.
Itthon Hufnágel Pisti-szindrómának hívják azt a jelenséget, amikor az első szerelemhez hasonlítunk minden további kapcsolatot, méghozzá úgy, hogy az elsőt piedesztálra emeljük. De miért van ez így? Honnan jön ez az összehasonlítgatás, és miért gondoljuk, hogy az első szerelem volt az igazi, minden más pedig csak egy olcsó másolat? Mindennek pszichológiai háttere van...
Oly sok első alkalom van az életünkben, mégis az első szerelemnél kevés dolog vésődik be jobban az emlékezetünkbe.
