Aranyérem született a budapesti kard...
Őszintének lenni az egyik legnehezebb dolog a világon. Elmondani a másiknak, hogy mi a véleményünk akkor is, ha esetleg ő nem azt akarja hallani. Vajon működnek-e a kegyes hazugságok vagy az elhallgatások? Lehet-e igaz egy kapcsolat, ha az őszinte gondolatokat félünk kimondani vagy meghallani?
Biztosan mindannyian jártunk már így: kitalálunk valami apró, ártatlan füllentést, amivel nem sértjük meg a másik érzéseit, de kibújhatunk vele a nemkívánatos összejövetelek alól, vagy éppen nem kell megmondanunk a barátunknak, hogy nem igazán áll neki jól ez az új hajszín. De mennyire érdemes kegyes hazugságokkal élni? Nem kifizetődőbb elmondani az igazat?