Sokszor érezzük, hogy útban van a másik
Valójában azért van útban, mert ott lakik, és ez minket azért zavar, mert nem szeretnénk, ha ez így lenne – ha azt vesszük észre, hogy nem érezzük jól magunkat azért, mert a másik a közelünkben van, akkor el kell gondolkoznunk, mennyire vagyunk szerelmesek valójában.
Már semmit nem csinálunk együtt
Az összeköltözésnek nem kellene azt jelentenie, hogy innentől a közös programok egyedül a tévénézésre korlátozódnak – ha ez így van, akkor valamelyikünk belelustult a kapcsolatba. Ezen persze még lehet segíteni, és nem feltétlenül jelenti azt, hogy szakítanunk kéne, de érdemes odafigyelni erre az intő jelre is.
Fotó: iStock.com/Wavebreakmedia
Arról ábrándozunk, hogy milyen jó lenne újra egyedül lakni
Ha a gondolat, hogy életünk végéig a párunkkal kell együtt laknunk, teljesen kiakaszt minket, és szívesebben élnénk újra egyedül, az bizony elég egyértelmű jel: nem érezzük jól magunkat a másikkal. Ha néha eszünkbe jut, milyen jó is volt a magány, azzal még nincs baj, csak azzal, ha inkább választanánk ezt, mint az együttélést.
Nem döntünk együtt semmiben
Az együttlakás olyan, mint egy miniházasság: gyakorolhatjuk, hogy együtt kell meghoznunk a döntéseket, leginkább azokat, amelyek a közös lakóteret illetik. Ha a párunk erre nem képes, vagy azt vesszük észre, hogy nekünk esik nehezünkre, akkor érdemes elgondolkodni azon, hogy meg tudjuk-e tenni valaha a következő lépést, vagy csak az időnket vesztegetjük.
