A majdnem-kapcsolatok közé azokat a kapcsolatokat értjük, amelyekben a szoros kötelék megvan köztünk és a másik között, de soha nem jutunk el odáig, hogy hivatalosan is elismerjük: együtt vagyunk. Ennek persze több fokozata is lehet, még akár olyan kapcsolatról is beszélhetünk, ahol a testiség meg sem jelenik, csak egyszerűen nagyon komoly barátság alakul ki.
Ha egy ilyen kapcsolat véget ér, viselhetjük annyira rosszul, mintha egy valódi szakításon esnénk át – ráadásul pluszban rosszul is érezhetjük magunkat azért, mert bűntudatunk van, hogy egy ilyen dolog miatt ennyire padlóra kerülünk. Hiszen nem voltunk együtt, nincs miért bánkódni – csakhogy az agyunk szerint igenis van!

Fotó: iStock.com/Constantinis
Ennek két oka van: Az első és legfontosabb az, hogy az agyunk nem tesz különbséget a hivatalos, rendes kapcsolat és a majdnem-kapcsolat között, ő csak azt figyeli, hogy milyen érzelmeket táplálunk a másik iránt, és mennyire szoros a kötelékünk. Bár elméletben persze tudjuk, hogy mi a helyzet, a kémia ugyanaz, ezért annyira megvisel minket az elválás, mintha valódi szakításon esnénk át.
A másik ok az, hogy mivel egy majdnem-kapcsolatban nincsenek viták és veszekedések, ami a hagyományos kapcsolatokkal együtt járó jelenség, sokkal szebbnek és tisztábbnak látjuk. Csak a jó részéből kapunk, a rosszból nem, ezért különösen nehéz elengedni.
Persze előbb-utóbb egy ilyen szakításon is túllendülünk, de ne legyen bűntudatunk, vagy ne érezzük magunkat furán, ha nehezen viseljük – az agyunk tehet az egészről.