„Sokszor otthonról dolgozom, szabadúszó vagyok. Amikor a férjem hazajön a munkából, és megkérdezi, hogy mit csináltam egész nap, és felsorolom, hogy a 6–8 órás munka mellett bevásároltam, főztem, takarítottam, esetleg még fodrászhoz is elmentem, szerintem nem is fogja fel, hogy mindez mennyi idő és energia. Bezzeg ha nincs kész a vacsora, mire hazaér, rögtön jön a kérdés, hogy miért, mit csináltál? – olyankor ordítani tudnék, hogy mégis, miért az én feladatom a munka mellett még minden más is?!” – panaszolta el Mariann, aki emellett egy hároméves kislányt is nevel, bár most már óvodába jár a kicsi, legalább vele nem kell napközben foglalkoznia. „Komolyan ideges leszek ettől a kérdéstől. Csak egyszer csinálná végig a férjem azt, amit én egy napba belesűrítek a vacsoráig. Ja, és a legszebb, amikor nem sikerül befejeznem a munkát, és vacsora után még a gép elé ülök, mire ő megkérdezi, hogy te még mindig dolgozol? meg hogy miért nem volt időd befejezni?” – folytatta a kifakadást a 32 éves édesanya, aki egy informatikai cégnél dolgozik adminisztrátorként.
Fotó: unsplash.com/SoroushKarimi
„Az én családomban a szokásos leosztás volt a házimunkákat illetően. Az édesapám művelte a kertet, veteményezett, amíg volt, ellátta a ház körüli állatokat, mindent beszerzett, megszerelt, ő kezelte a pénzügyeket, és emellett ő keresett többet. Édesanyám is dolgozott, de a gyereknevelés mellett őrá maradt a házimunka minden egyes része, amiben mi, gyerekek segítettünk neki néha például a portörlésben, majd mikor egyre nagyobbak lettünk, már a saját szobánk kitakarításában” – emlékezett vissza András a gyermekévekre, aikor még otthon lakott a két testvérével és a szüleivel együtt. Azt mondta, hogy bár az otthonról hozott minta ráragadt az évek során, és olykor hajlamos megfeledkezni arról, hogy a felesége mennyi mindent csinálhat otthon, azért igyekszik kivenni a részét a házimunkából akár a főzéssel, akár a mosogatással. És fontosnak tartotta hozzátenni, hogy mindig megköszöni a feleségének a sok munkát, az ételt, a kedvességet, amit tesz érte, értük.
Fotó: unsplash.com/ToaHeftiba
Szívesebben „játszanak”
Egy tanulmány szerint a boldog párkapcsolat (egyik) kulcsa az egyenlő munkamegosztás, vagyis érdemes még az elején, például az összeköltözésnél tisztázni, hogy kinek,mi lesz majd a feladata, hogy később ne legyenek félreértések, elkerüljük a vitákat, veszekedéseket. A szakemberek szerint a férfiak sok esetben még mindig elvárják, vagy ha nem is elvárják, de valahogy mégis egyértelműnek veszik, hogy a házimunka női dolog. És nemigen látják be, hogy bizony a nőknek is szükségük van segítségre – még ha egyébként egyedül is mindent megcsinálnak, megcsinálunk, mert nehogy már ne tudjunk a nap 24 órájába 48 órányi munkát beleszorítani! Pedig nem kellene. Inkább segítséget kellene kérni a párunktól, és azt mondani, hogy nekünk ez most sok. Hogy mi lenne, ha mostantól például a hétből három napon ő főzne, hogy a mosogatást is elvégezhetné minden nap, vigye le a szemetet, és segítsen a bevásárlásban. Nyugodtan vonjuk be őket, a tapasztalatok azt mutatják, hogy hajlamosak segíteni, csak olykor – mint a gyerekek – szívesebben „játszanak”, mintsem „anyának” segítsenek.
Magyarázzuk el a párunknak, hogy ha segít, hamarabb elkészülünk, több időnk lesz magunkra és egymásra. Minőségi változást hozhat a közös házimunka, az otthoni munkamegosztás. És ez mindenképpen megér legalább egy próbát.
