Egészen a 18. századig az emberek meg voltak róla győződve, hogy a gyermek csupán egy kisméretű felnőtt, ennek megfelelően semmiféle különleges bánásmódban nem részesültek. Először Rousseau figyelte meg és írta le, hogy bizony a gyerekek sok téren máshogy működnek, és másra van szükségük, mint a felnőtteknek. De miben is áll ez a különbség?
Engedetlen ujjacskák, lábacskák, szájacskák
Már ötször elmondtuk neki, hogy hova nem nyúlunk, hogy csöndben maradunk, hogy azt nem csináljuk? És mégis megcsinálja? Ne robbanjunk fel, nem direkt bosszant minket! Egyszerűen csak gyerek, akinek még fejletlen az idegrendszere, különös tekintettel az agykéregre, ezért képtelen az önkontrollra. Impulzusai hirtelen törnek rá, és képtelen ellenállni nekik. 3–5 éves kor alatt egyáltalán nem képesek ellenállni a vágyaiknak, de utána is még töredékes ez a képességük. Sőt, van, akinek még felnőttkorában is gondot okoz ez – akár magunkra is gondolhatunk, amikor ránk tör az édesség utáni vágy, vagy „mégötpercet” görgetjük a közösségi hírfolyamunkat munka helyett. Legyünk ezért kicsit megbocsátóbbak engedetlen gyermekünkkel!
Fotó: iStock.com/JackF
A hiszti normális
Azt hisszük, csak a mi gyerekünk üvölt minden ok nélkül a szupermarket közepén, vagy veri magát a földhöz a játszótéren? Ne aggódjunk, nem vagyunk egyedül, ez a gyerekeknél egy tökéletesen normális viselkedés, még akkor is, ha számunkra nagyon kellemetlen. Ez is összefügg az önkontrollal: ha nem teljesülhetnek a vágyai (amikről esetleg mi nem is tudunk pontosan), akkor nem képes indulatait kordában tartani, és hisztizni kezd, dührohamot kap. A legrosszabb, amit tehetünk, ha következetlenül hol fenyítjük, hol csokival „jutalmazzuk” a hisztit, hol ignoráljuk őt. A legtöbbet talán az ignorancia és a biztonság kialakításával érhetünk el, a legrosszabb, amit tehetünk, ha megadjuk magunkat a gyermek vágyainak. Gyorsan rá fog tanulni, hogy a hiszti kiváló eszköz, hogy elérje a céljait!
Kiszámíthatóság és biztonság
A gyermeknek szüksége van biztonságos határokra, amiket fokozatosan kitapasztalhat, majd ezeken belül szabadon mozoghat, játszhat. Éppen ezért érdemes biztosítani számára a rendszeres napirendet. A kelés, délutáni alvás, fektetés ideje, az étkezések rendje lehetőleg mindig legyen azonos! Ezzel egy olyan rutinhoz szoktatjuk, ami biztonságossá teszi számára az életet. Ha késő estig fennmarad, ha túl sok váratlan programot szervezünk, vagy rendszertelenül tömjük nasival, könnyen túlingerelhetjük, ez pedig pörgéshez, kezelhetetlen érzelmekhez, hisztihez vezet. Az étkezéseknek és alvás körüli teendőknek is legyen meg a következetes forgatókönyve, amihez minden nap tartjuk magunkat. Az ezek közötti időben pedig játsszunk vele minél többet és mozgassuk le alaposan, mert hihetetlenül nagy mozgásigényük van ebben a korban a gyerekeknek! Ez a mozgásfejlődés legaktívabb időszaka, ezért a változatos, lehetőleg szabadban végzett játék a lehető legjobb „munka”, amit adhatunk neki.
Fotó: iStock.com/djedzura
Ha mindemellett is úgy gondoljuk, a mi gyerekünkbe bele van kódolva a makacsság és akaratosság, örüljünk neki! Elvégre ki ne szeretné, hogy önálló, magabiztos felnőtt váljon gyermekéből, aki talpraesetten helytáll az életben és képes keresztülvinni terveit? Ha folyamatosan birkaüzemmódban tartjuk, „ne kérdezd, miért, csak csináld, mert azt mondtam!” követői szemléletre neveljük, azzal pont ezt a fajta egészséges önállósodást akadályozzuk.
