Az összeköltözés során sokan nem veszik számításba, hogy osztozni a téren pszichológiailag megterhelő lehet. Különösen azoknak, akik előtte sokáig éltek egyedül, és hozzászoktak a saját rendszerükhöz. Fontos, hogy ezen a téren is közös nevezőre jussunk.
Egyeztessük az ízléseinket
Talán mindkettőnknek jól kiforrott, saját lakberendezési elképzeléseink vannak, de ezek kompatibilisek vajon egymáséval? Mindannak, amit egy kis térben elhelyezünk, felértékelődik a szerepe abban, hogy hogyan érezzük magunkat. Elengedhetetlen tehát, hogy megbeszéljük az elképzeléseinket és közösen tervezzük meg, hogyan nézzen ki a lakás.
unsplash.com/Alexandra Gorn
Csak bátran a selejtezéssel
A közös nevező kialakítása során előkerülhetnek olyan tárgyak, amelyekhez ragaszkodunk, de a párunk nehezen viseli őket – és fordítva. Elképzelhető, hogy itt is szükség lesz kompromisszumokra, ahogy az élet más területein is talán áldozatokat kell hoznunk. Szóval beszéljük meg, hogy mit is szeretnénk magunkkal vinni az új otthonunkba, és miket szeretnénk beszerezni, valamint legyünk nyitottak arra, hogy lemondjunk néhány tárgyról.
Teremtsünk helyet egymásnak
Persze nemcsak a kompromisszumok fontosak, hanem az is, hogy az ember úgy érezze, elegendő helye van magának és a dolgainak is. Ez különösen akkor elengedhetetlen, ha az egyikünk odaköltözik, ahol a másik már régebbóta lakik. Ilyenkor különösen nagy a jelentősége annak, hogy hogyan adunk helyet egymásnak, és mennyire értjük meg egymás igényeit. A kis gesztusok hosszú utat járnak be, míg a közös lakás valódi, közös otthonná alakul.
