Amikor megszületik az első gyerekünk, sokszor az is túl nagy feladatnak tűnik, hogy őt ellássuk és felneveljük. Annyi félelem, gond, betegség, kifizetnivaló, megszerveznivaló akad az életünkben, hogy azt sem tudjuk, hova kapjunk. Szerencsés esetben a gyermekünk cseperedik, az édesapjával is jó viszonyban maradtunk – ráadásul egy házasságban –, és el tudunk tartani még egy (vagy több) csemetét. Ám ehhez – s ezt sokszor elfelejtik – nagyon sok mindenre szükség van. Nem csupán pénzre és elég nagy lakásra, de belső erőforrásokra is. Van, aki úgy dönt, inkább visszamegy dolgozni a munkahelyére, ahol várják, ahol kiteljesedhet szakmai életében is. A testvér tervezésénél szót kap még az első gyerek és az anyuka egészségi állapota, teherbírása, sokan félnek egy nehéz szülés, vagy egy beteges gyerkőc után újra kockáztatni.
Fotó: iStock.com/SeventyFour
Ne szüljünk ajándékba
Ugyanakkor az egyke gyerekeket mindenki szinte kötelezően sajnálja, amiért nincs testvérük. Akár ők maguk is úgy érezhetik, nincs kivel játszani, unalmas az élet, és jó lenne egy kispajtás. Még ha így is van, és ezért vágunk bele újra a babaprojektbe, fontos, hogy ne éreztessük a nagytesóval, hogy az egészet az ő kedvéért csináljuk. Különben nehezen éli majd meg a szinte mindig jelentkező testvérféltékenységet, az esetleges elvárásokat (például most aztán játsszon vele, ha egyedül annyira unatkozott), és ez elronthatja a testvérek leendő viszonyát is. Annál pedig kevés rosszabb dolog van, mint nem egy, hanem két unatkozó, veszekedő, nyűglődő gyereket nevelni, akik csak nem akarnak a nagykönyvben megírt jó testvéri kapcsolatba belesimulni.
Máshogy nő fel az egyedüli gyerek
Akárhány nehézség is jár a többgyermekes családi élettel, az egyke gyerek élete egész más. Sokszor egyedül érezheti magát, és szoros barátságokat kell kötnie ahhoz, hogy átéljen a testvérihez hasonló kötődést, megtanuljon osztozkodni, vitatkozni, kiállni magáért, elfogadni a másikat, együtt játszani valakivel. Ha nincsenek ilyen közeli barátok, unokatestvérek, akkor bizony jóval több programra lehet szükség játszótereken, játszóházakban, ahol a gyerekünk a korosztályában játszhat másokkal. Az azonban nem igaz, hogy az egyedüli gyerek mindenképpen önző, beképzelt „anyucikedvence” lesz, hiszen rajtunk, szülőkön múlik, milyenné neveljük, mennyire kényeztetjük, mennyire engedjük, hogy körülötte forogjon a világ.
Fotó: iStock.com/demaerre
Lili egyedül neveli egyke gyerekét
„Ha akartam volna, sem tudtam volna testvért szülni a lányomnak, hiszen időközben elváltam, és olyan krónikus betegségem alakult ki, ami nagyon kockázatossá tenné az újabb gyerekvállalást. Ugyanakkor a lányom folyamatosan nyaggatott egy hugicáért, és ezerszer el kellett neki magyaráznom, miért nem lehet. Beszereztem egy kutyát és két macskát, ők le tudják kötni a figyelmét, kedvesen gondoskodik róluk, játszik velük, de persze így is állandóan gyerektársaságba akarja cipeltetni magát. Szerencsére a párom unokahúgaival és unokaöccseivel gyakran találkozunk, és velük gond nélkül eljátszik órákig, sőt napokig konfliktus nélkül. A nyáron több hetet is együtt lehetett velük, és ilyen boldognak, kiegyensúlyozottnak rég láttam a gyerekemet. Most még inkább úgy látom, hogy a lányom egy igazi nagycsaládos testvér alkat, annak született, csak a mindennapokban hiányoznak mellőle az ehhez szükséges emberek. Egyke, de a lelke egy testvéré.”
