Szögezzük le: az apa az első pillanattól a családi egység része. A vígjátékok kissé szarkasztikus, torz apaképe helyett a modern pszichológia fontosnak tartja, hogy kiemeljük: az apák az első pillanattól részei a családi egységnek, mind pszichésen, mind a gyakorlat szintjén. Az újszülött már a szülőszobán felismeri édesapja hangját, és megnyugszik közelségétől. Nem véletlen, hogy ma már a császármetszésnél is a műtőben lehetnek a kispapák, és amíg a friss anya lábadozik, a baba apukája mellkasán tapasztalja meg az első bőrkontaktus élményét (a szaknyelv ezt némi iróniával „szőrkontaktusnak” nevezi, az apák bekecsére célozva ezzel).
Fotó: iStock.com/evgenyatamanenko
Az édesapa kompetens, az anyával egyenértékű gondozó
A modern szakirodalom már kiemeli, mennyire fontos, hogy az apákra kompetens, felnőtt emberként tekintsünk, akik éppúgy képesek a kisgyermek ellátására, ahogyan az édesanya is (igen, a Cambridge-i Egyetem egy friss kutatása szerint még „apai ösztön” is létezik!). Ha az apák lehetőséget kapnak arra, hogy a kis jövevénnyel elegendő időt töltsenek, igen hamar belerázódnak a csecsemőgondozás, majd gyermeknevelés rejtelmeibe. Ezt a tudományos tényekkel alátámasztott nézőpontot tükrözi a jog is: egyre több országban alapértelmezett a közös felügyeleti jog és a váltott nevelés válás esetén, amelynek lényege, hogy mindkét szülő azonos jogokkal és kötelességekkel bír, és mindketten gyermekük életének szerves részei maradnak.
Az apai részvétel a gyermek mentális fejlődését és érzelmi jóllétét segíti
Több kutatás is bizonyítja, hogy ha az apa aktívan részt vesz a gyerek életében a kezdetektől, az a csemete mentális fejlődéséhez is nagymértékben hozzájárul: a csecsemőkori mozgásfejlődéstől a kisgyermekkori kognitív és nyelvi képességekig több területen is tetten érthető a különbség. A közhiedelemmel ellentétben azonban nem holmi „huszonegyedik századi hóbort” az apák aktív jelenléte: a paraszti kultúrában évszázadokon át természetes volt, hogy az apa a ház körül dolgozott, gyerekei szoros közelségében. És valóban: a kisgyerekek minden kultúrában igénylik apjuk jelenlétét.
Fotó: iStock.com/MNStudio
Az anyák kiegyensúlyozottabbak, ha az apák mellettük állnak
Nemcsak a gyerekek, de az anyák is kiegyensúlyozottabbak, ha az apa kellő mennyiségű és minőségű időt tud tölteni a családdal. Míg régen a „minőségi együtt töltött idő” volt a bűvös szókapcsolat, ma már a szakirodalom a „szürke eminenciás” fontosságáról beszél az apák esetében: vagyis arról a sok-sok időről, amikor látszólag jelentéktelen, hétköznapi, említésre sem méltó tevékenységgel töltött órákról számolhat be az apuka kicsinyei társaságában. Fontos, hogy a férfiak olyan családbarát munkahelyen dolgozzanak, ahol ezt az időt megkapják – a késő estig tartó, nem ritkán hétvégi túlóra helyett.
A harmónia: az anya kicsivel többet „kint”, az apa kicsivel többet „bent”
Ha hosszú időn keresztül egyedül a férfire hárul a kenyérkeresés terhe, az frusztrálttá teheti, a stresszbetegségek felütik fejüket, és az apa többnyire eltávolodik családjától, miközben az anya sok esetben bezárva érzi magát, több kihívásra, önállóságra vágyik. A modern családpszichológusok azt javasolják, hogy a párok keressék a harmóniát ezen a területen is: az édesapák tegyenek azért, hogy több időt tölthessenek a családjukkal, az édesanyák pedig találják meg a módját annak, hogy jelen lehessenek a „kinti” világban is, ha ez a vágyuk. Ez általában mindkét fél problémáján segít, és a házasságot is megerősíti.
Az ízig-vérig huszonegyedik századi édesapa ugyanis nem „segít”, hanem kiveszi a részét a családi élettel járó feladatokból, kötelezettségekből. És ezt többnyire örömmel teszi…
