Mintha a karmikus kapcsolat létrejötte akár egyik, akár a másik oldalról vagy kölcsönösen, de egyféle feloldozás lenne, jóvátétel. Holott a karma jutalom formájában is jelentkezhet. Egy-egy kapcsolat igenis lehet jutalom, beteljesülés, életeken át tartó kitartó munka gyümölcse is, amikor nem kell semmit jóvátenni, megváltoztatni vagy megbűnhődni. Egyszerűen eljön az idő, a pillanat (az élet), amikor két lélek úgy simulhat egymáshoz, hogy ahhoz a simuláshoz semmilyen negatív tartalom nem kapcsolódik.
Az ilyen kapcsolat a legszebb, a legtartósabb és a legtöbb boldogságot hozó, gyötrődésektől mentes, legédesebb lehetőség mindenki számára.
Fotó: iStock.com/Ivanko_Brnjakovic
Valójában, amikor a társunkat keressük, a legtöbben az ilyen jellegű kapcsolódásról álmodozunk – egy olyan kapcsolatról, ahol a karma tiszta. Ahol nincs már elszámolás, nincs alku, nem valami égi üzlet jön létre: csak két lélek, minden tartozástól mentesen újra egymást választja.
Természetesen az ilyen jellegű kapcsolódást megelőzi többszöri találkozás (több megtestesülésen át), és az akkori találkozások alatt leróják, megfizetik egymás felé azt, amit meg kell fizetni. Hűtlenséget, árulást, agressziót. Begyógyítják a sebeket, amiket okoztak egymásnak, és kapcsolódnak újra és újra mindaddig, amíg egy kósza pillanattal is tartoznak a másiknak.
A tiszta karma kapcsolat csak akkor jöhet létre, ha tartozástól mentesen MÉGIS, szabadon, újra egymást választják, egymás felé hajolnak és megélik azt, amire annyi időn keresztül várnak. Csoda, ha annyi boldogságot ad az ilyen jellegű kapcsolat?
Talán mindannyian ismerünk ilyen párokat, amikor ámulunk azon a szereteten, ahogy képesek egymás felé fordulni. Talán ismerünk olyan kapcsolatokat, amelyek gyerekkorban kezdődnek és amelyben haláluk pillanatáig hűséggel tartoznak egymáshoz. Talán ismerünk olyan történeteket, amikor a pár mindkét tagja EGYFORMÁN szeret, ahol soha nincs hűtlenség, nem esik hangos szó, ahol úgy tudnak lubickolni a kapcsolatban, hogy abba nekünk (másoknak) belesajdul a szívünk, mert mi még nem élhetjük át ugyanezt azzal, akit a legjobban szeret a lelkünk, és akivel még sokat bántjuk egymást, ahol még túl nagy sebeket okozunk, még túl nagy az oda-vissza tartozás. Talán ismerünk olyan kapcsolatokat, ahol a korábban halt fél után hal a másik is, mert egy órával se tud tovább létezni szerelme nélkül. Nem is akar, meg se próbálja, erre az életre így szerződtek: együtt egy életen át, és csak együtt, csak párban. Más nem kell.
Fotó: Freepik6@teksomolika
De amikor irigykedve és sajgó szívvel nézzük az ilyen kapcsolódásokat, jusson eszünkbe, hogy azok a lelkek is okoztak sebeket egymásnak. Ők is voltak árulók, követtek el aljas kis dolgokat a másik rovására. Őket is elárulták, besározták, megtiporták sokszor. Pont ők, pont egymást. Csak már eleget éltek ahhoz, hogy mindezt egymás felé letudják, tisztázzák, többször kaptak lehetőséget mindezen bűnök feloldozására. Voltak már abban a kapcsolódásban bűnösök és áldozatok kölcsönösen, és amit mi látunk, amiért fáj a szívünk, az már tiszta esszenciája a bűn nélküli szerelemnek.
Éppen ezért érdemes most, akár ebben a percben is dolgozni a saját kapcsolatunkon. Több energiát belefektetni abba, amit most osztott ránk a sorsunk. Nem feladni gyorsan, nem elengedni, nem elzavarni. Nem bántani annyit egymást. Inkább szeretni. Nagyon-nagyon szeretni. Mert minél több teher kerül a kapcsolatra, annál nehezebb lesz majd annak tisztázása, annál nehezebb lesz az oda-vissza bocsánat elnyerése. Annál később kapjuk meg jutalomként a lehetőséget az éter tisztaságú, bűnök nélküli, csodás szerelemre. Mert a sors ezt mindenkinek felkínálja majd, csak nem mindegy, hány élet, hány kapcsolódás után.
