Utánozzuk a fákat
Elsőre talán egy kicsit értehetlennek tűnhet, hogy mi közük van a fáknak ahhoz, hogy megszerettessük magunkat másokkal, de rögtön tisztázzuk! A fák, a bokrok, de még a virágok sem tökéletesek, pontosabban a tökéletlenségükben rejlik a szépségük. A fa ágai hol erre, hol arra nyúlnak, az egyiken több a levél, a másikon a termésből van több. Ugyanígy a bokrok és a virágok sem tökéletesen szimmetrikusak, de így is csodaszépek. Nekünk, embereknek is fontos elfogadnunk a saját tökéletlenségünket és meglátni ebben a szépséget. Ha elfogadjuk és szépnek látjuk magunkat, mások is így tesznek majd.
Fotó: iStock.com/Wavebreakmedias
Kezdeményezzünk
Persze könnyű beszélni az elfogadásról, ám annál nehezebb megvalósítani. Amíg nem történik meg, addig tele lehetünk komplexussal, félelemmel – ezek pedig megakadályozhatnak bennünket abban, hogy megtegyük a következő lépést és kezdeményezzünk. Nem kell ahhoz tökéletesnek lenni, hogy beszélgetni kezdjünk valakivel, kell hozzá viszont önismeret és bátorság, hogy megmutassuk neki magunkat úgy, ahogy vagyunk. Hagyjuk, hogy a szellemesség, az eredetiség kiáradjon belőlünk és sziporkázzunk. A megjátszás mindig visszás érzést kelt. Az őszinteség azonban szimpátiát válthat ki másokból.
Éljük az életünket
Találjuk meg az életünkben azokat a dolgokat, amik fejlesztenek, amik által ki tudunk teljesedni és törekedjünk arra, hogy minél több időt tölthessünk ezekkel a dolgokkal. Ha jól érezzük magunkat a bőrünkben, ha van, ami inspirál, ami felvillanyoz, ami izgatottsággal tölt el bennünket, az meglátszik a kisugárzásunkon – a szenvedélyesség pedig vonzó lehet mások számára. Az önértékelésünk is sokkal jobb lehet ezáltal, magabiztosabbak lehetünk, ami ugyancsak mások elismerésével, szimpátiájával járhat.
