Míg régen – nagyanyáink, vagy anyáink idejében – az volt a természetes, hogy a férfi eltartja a nőt, a nő otthon marad, és a családja a munkája. Ma már alig találunk ilyet, és éppen ezért – mivel a nő is pénzt keres – megváltoztak az elvárások. Már nem arra vágyunk, hogy több vagyona legyen a férfinak, de legalább annyi, mint a nőnek. Közel a 40-hez már ne az anyjával éljen, és próbáljon meg az albérletből is kitörni, főleg, ha a nőnek már saját lakása van. Az egzisztenciális biztonság mellett pedig ott van a fizikai is: ne legyen egy anyám asszony katonája, mert a mai nők nem erre vágynak.
Fotó: iStock.com/AntonioGuillem
Nem ragaszkodunk az őserőhöz sem. Amúgy sem kedveli minden nő azt a típust. Már jól elvagyunk az „aputestekkel” is. Azért értsen a barkácsoláshoz, ezt-azt tudjon megszerelni, bár egyre több nőnek ugyanúgy van szerszámkészlete, mint egy férfinak. Azért, ha elromlik valami a lakásban, legyen kire számítanunk.
Legyen meg a határozott fellépés, és a kellő önbizalom. A mindennapokban és az ágyban is! A legfrusztrálóbb a férfiak számára az, hogy vajon tényleg elég jók-e az ágyban, hozzák-e az elvárt szintet? Hogy mi az a szint, mindenkinél egyéni. Ha nem tudjátok, beszéljetek róla, így rögtön még egy elvárás becsatlakozott a képbe: a kommunikációs készség. Legyen a férfi nyitott és őszinte, tudja azt mondani, hogy: „Szeretlek, te vagy az életem!”
